Vétóját akkor vonta volna vissza, ha Putyinék megszüntetik a lengyel (és a Lengyelországból jövő) hús- és élelmiszer-kivitelt sújtó egyéves kereskedelmi embargót.

Varsó valójában elvárta volna, hogy az ügyben az unió mutasson vele szolidaritást. Magyarul: ultimatív módon követelje Moszkvától a "lengyel hús" importjának újbóli engedélyezését. Ez nem történt meg. Túl nagyok a tétek ahhoz (energia, kereskedelem, emberi jogok), hogy az EU a lengyel kormány iránymutatását kövesse. Amit aztán a lengyelek úgy magyaráztak: az unió az "újonnan jöttek" külkereskedelmi konfliktusait nem kezeli úgy, ahogyan a "régi nagyok" hasonló problémáit. Más szóval: az unióban nem érvényesül az egyenrangúság elve. Varsói szemmel az unió nemcsak elvet sért, hanem vaknak mutatja magát (esetleg az is) mindama orosz próbálkozásokkal szemben, hogy próbára tegyék az unió belső szolidaritását. Egyszóval: a "kekeckedő" lengyeleket tegyék egy lényegében világhatalmi súlyú viszonyrendszer (EU-Oroszország) stagnálásának bűnbakjává.

Varsó történetesen okkal tart attól, hogy ez a vélelmezett orosz számítás bejön. Ha tudniillik valaki, aki az EU-támogatások és fejlesztési segélyek messze legnagyobb haszonélvezője az "újonnan jöttek" közül, az - brüsszeli szemmel - valószínűleg aránytalan mértékben él szerzett jogaival, amikor nemzeti sérelmére hivatkozva a közösség stratégiai céljait torpedózza meg.

Félek azonban, az aránytalanul agresszívnak tetsző lengyel fellépés mögött azzal arányos félelmek bújnak meg. És egyáltalán nem a húsról van szó, de még csak nem is a szolidaritási elvről. És nem is feltétlenül csak Oroszországról - hanem az EU-tag Lengyelország megkerüléséről, kis híján nemlétezővé nyilvánításáról egy EU-szuperhatalom, Németország közreműködésével. Tudjuk, hogy a Balti-tenger alatt épülő orosz-német gázvezeték Lengyelországot mint tranzitországot de facto kiiktatja. Tudjuk, pár nap múlva a német és orosz államvasutak közös vasúti kompjáratot indítanak német és orosz (a kalinyingrádi enklávéról van szó) kikötők között, hasonló céllal. Tudjuk azt is, hogy az orosz húsembargó a Lengyelország felől érkező, de más eredetű szállítmányokat is sújtja. Ez együtt talán valóban sok.

Kénytelen vagyok tehát a történet konklúzióját úgy fordítani: a vétóval a lengyelek nem annyira EU-szolidaritást, mint inkább német szolidaritást akarnának kicsikarni. Csakhogy a németek nem függenek a lengyelektől. Annál inkább az EU-n kívüli oroszoktól, fő energiaforrásuktól. Ez határolja be a lépéseiket, nem pedig az EU-szolidaritás szépen hangzó elve. A "realpolitik" virágzik.

P. S. Holnap Lengyelországban megtartják az önkormányzati választások második fordulóját. A Kaczynski-kormány vétója csapdát állított a legnagyobb kormánypárti riválisainak. Vagy vele tartanak, vagy nem hazafiak. Vele tartanak, nem "Európával". Okos emberek azonban azt súgják: a vétó nem az a fegyver, amelyet az EU-ban sorozatosan lehet alkalmazni.