Mozibubus című kötetében Réz András egyszerre elmélyülten és szórakoztatóan értekezik a jelen és a múlt vizuálisan meghatározó jelenségeiről, mindarról, ami a nézőt foglalkoztatja. Amikor az ember beül a moziba, vagy kényelmesen elhelyezkedik a fotelban a tévé előtt, néha furcsa gondolatai támadnak. Felidéződnek benne korábbi filmek, és azt, amit lát, összekapcsolja az aktuális hírekkel. Néha felháborodik valamin, máskor meg önfeledten adja át magát egy mozgóképnek – amelyet ráadásul már tucatszor látott. A Mozibubus szerzője, Réz András sincs ezzel másként.

Lehet, hogy olykor olyasmit is észrevesz, amire mások nem figyeltek fel. Már nagyon sok filmet látott, könnyebben szúrja ki az áthallásokat. És ott van benne az ellenállhatatlan vágy, hogy magyarázzon, megmutassa, hogyan érvényesülnek a filmdivatok, miképpen válik egy film kultuszfilmmé, miért rajongunk bizonyos fajta hősökért. Réz nem csupán a halhatatlan filmekről, a megfellebbezhetetlen filmművészeti alkotásokról ír, hanem azokról is, amelyeket naponta látunk. Sőt, sokat foglalkozik a televízióval is, az aktuális sorozatokkal, azokkal a műsorokkal, amelyek képesek a képernyő elé ragasztani bennünket. Ott van benne a filmesztéta, aki szakszerű magyarázatokat kíván adni, a kötet nyelvezete, hangulata a szerző korábbi, nagyon sikeres kötetét, a Válogatott szorongásaim-at idézi.

Elmondja, szerinte mitől zseniális Tarantino, miért ostobák a tinifilmek, hogy milyen a jó filmzene, és miért lógunk a tévésorozatokon. A Mozibubus néhány írása viszont annyira személyes, hogy olvasás közben szinte látjuk a jellegzetes agyart a szerző nyakában himbálózni.