Bukarest és Szófia csatlakozása két és fél évvel követi nyolc másik közép- és kelet-európai államét, köztük Magyarországét, amelyek már 2004 májusában beléphettek az EU-ba. A két ország együtt kezdte a csatlakozási folyamatot a többi állammal, de gazdasági és politikai felzárkózásuk, illetve az uniós joganyag átvételének biztosításáról folytatott tárgyalásaik azokénál lassabban haladtak.

A csatlakozási szerződéseket utolsóként Németország ratifikálta, ahol pénteken fejeződött be ez a folyamat. Berlin és néhány más tagállam részben óvatosságból tartotta vissza a jóváhagyást az utolsó hetekig, hogy szükség esetén az EU még nyomást tudjon gyakorolni a két belépőre, vagy akár vissza is tarthassa csatlakozásukat.

Brüsszeli közleményében Olli Rehn bővítési biztos emlékeztetett arra, hogy Bulgáriának és Romániának is meg kellett erősítenie a szerződést, ami már korábban megtörtént, így mind a 27 érintett országban lezajlott a ratifikációs folyamat. Rehn egyúttal üdvözölte, hogy a csatlakozás elől minden akadály elhárult.

Az Európai Bizottság maga is azon dolgozott, hogy a felzárkózás gyorsítására ösztönözze a két országot. A testület még ősz elején elfogadott legutóbbi országjelentésében is jelezte, hogy Bulgáriának és Romániának számos területen elmaradása van az uniós elvárásokhoz képest, ámbár ezek nem olyanok, amelyek miatt a csatlakozást el kellene halasztani.

Az Európai Parlamentben még készül egy-egy jelentés a két országról - ezeket a héten hagyta jóvá a külügyi bizottság -, ám azok már nem akadályozhatják meg a csatlakozás érvénybe lépését. A Romániáról szóló dokumentum ugyanakkor magyar EP-képviselők megítélése szerint nagyon fontos, mert a csatlakozás után is számon kérhetővé teszi az országon mindazokat a vállalásokat és elvárásokat, amelyek az Európai Bizottság és az Európai Parlament korábbi jelentéseiben szerepeltek. A magyar Országgyűlés az elsők között, tavaly szeptemberben ratifikálta Bulgária és Románia csatlakozási szerződését. (MTI)