Fekete nem kell?
orvos, a Menedék Migránsokat Segítő
A rasszizmusnak vannak erőszakos megnyilvánulásai, és természetesen nem szabad hallgatni róluk. Például annak a 30 éves nigériai férfinak az esetéről, akit Pesten szkinhedek vertek meg. Kisbéren kopaszok ütlegeltek agyba-főbe egy szintén nigériai szobafestő-mázoló fiút, akit a változatosság kedvéért még gázspray-vel is lefújtak. Egy 30 éves kameruni férfit Csepelen késeltek meg, miután a HÉV-en leniggerezték, amire ő nem reagált - igaz a kocsiban utazó szemlélődők sem... Egy sötétbőrű pakisztáni férfit - az '50-es évek Amerikájának szegregációjából tanulva - jó magyar fehéreink nem akartak felengedni a buszra. Amikor félénken meg merte kérdezni, miért, ököllel válaszoltak. Az idegenverési ügyek közös jellemzője, hogy a rendőrség sohasem sem találja meg a bántalmazót.
A Menedék Migránsokat Segítő Egyesület szociális hálózata több ilyen esetet tart számon. Egy is sok lenne. Mi mégis a legtragikusabbnak - és ezért ne nehezteljenek meg a fizikailag megalázottak - a lopakodó, hétköznapi, a beilleszkedést gátló előítéleteket tartjuk. Hinnék-e, hogy a menekültek számára lakást kereső szociális munkások és a bérbeadók telefonbeszélgetéseibe olyan mondatok is becsúsznak, hogy "fekete, de rendes ember"... Meg abszurd visszakérdezések: "Mennyire fekete?" Szociális munkásaink tapasztalatai szerint tíz színes bőrű albérletet kereső közül hetet a telefonérdeklődést követően kapásból elküldenek. A többség becsomagolja az elutasítást (megbeszélem a lányommal, majd jelentkezünk stb.), de van, aki kerek-perec odaveti: fekete nem kell!
A munkavállalásnál is hasonlóan elkeserítő a helyzet. Bár itt értelemszerűen összetettebbek a kifogások. Nem beszélik a nyelvet, rosszabb a munkafegyelmük. Problémásak. Mások. Nem különösebben kvalifikált állásokról van szó. Takarítás, raktári cipekedés, fizikai munka. Megjegyzem, a politikai okokból menekültek többsége tanult ember. Zömének érettségije van, sokaknak diplomájuk is. Képzettségüket azonban munkakereséskor inkább eltitkolják: tapasztalataik szerint rontja munkavállalási esélyeiket.
A munkaadók sokszor visszaélnek a kiszolgáltatottak helyzetével. Ugyanazért a munkáért rendszeresen kevesebb pénzt adnak, mint az "őshonosaknak". Nem fizetik ki nekik a túlórát, nem tartják szükségesnek megindokolni hirtelen elbocsátásukat. Mivel általában szerződést sem követnek velük, jogorvoslatra sincs lehetőségük. Van, aki még azt a szellemeskedést is megengedi magának, hogy "inkább határon túlit feketén, mint feketét legálisan."
A hatóságok sem figyelmeztetik a menekült státuszt kapottakat elemi jogaikra, de kötelezettségeikre sem. Rendszeresen előfordul például, hogy a menedékjogot szerzett regisztrált munkanélkülit azért törölték a munkaerőközpont nyilvántartásából, mert nem jelent meg időben az irodában. Viszont nem is figyelmeztették erre a szabályra. A példákat hosszan lehetne sorolni.
Az ide került otthontalanok többsége, ha teheti, elhagyja Magyarországot.
A mi legnagyobb dicsőségünkre.
