Új tanszék a népzenének
Nem az a kérdés, hogy miért van, illetve, hát lesz a magyar felsőoktatásban önálló népzenei tanszék, hanem, hogy miért nem volt eddig. Akit megkérdeztem, az pénzről beszélt, bizonytalan irányú és erejű igényekről, a szükséges szakemberek hiányáról, a tanítandó anyag rendezetlenségéről, a végzettek elhelyezkedésének, és megélhetésének, karrierépítésének nehézségeiről, és hát persze: ellentétes intézményi érdekekről.
Richter Pál, a tanszak szervezésével megbízott egyetemi oktató, az MTA Zenetudományi Intézet népzenei archívumának vezetője szerint viszont az a kérdés, miért nem halogatható tovább a népzenei tanszék felállítása. Mondjunk csak annyit, hogy napjainkban országszerte több mint 80 művészetoktatási intézményben tanítanak autentikus népdaléneklést vagy hangszerjátékot alapfokon, és az utóbbi években több helyen, Székesfehérvárott, Miskolcon, Vácott, Nyíregyházán és Békéscsabán zenei szakközépiskolai keretben középfokon is megindult a képzés. Sőt. Sokan érettségiztek is már népzenéből. Hol folytathatják? Jelenleg a Nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán az ének-zene szakhoz kapcsolódó népzenetanári képzésen kívül sehol. Pedig akarják folytatni. Említsük meg aztán az eddig föltárt és rendszerezett nagy mennyiségű zenei és táncbeli hagyományanyagot, amit - bizonyítja az 1970-es években kibontakozó táncházmozgalom elevensége - elég sokan akarnak úgymond használatba venni, folytatni, amivel elég sokan akarnak élni. Mondhatni, s ezt a hanghordozók eladási adatai is igazolják, piacképes áru. Tehát megérett a helyzet a népzenei mozgalom felől is. Megoldást sürget, hogy az alap- és középfokú művészetoktatási intézményekben nincs elég szakképesített népzenetanár. Súlyos hiba volna átadni ezt a teret a műkedvelőknek vagy autodidaktáknak. Tény, hogy immár van elegendő szakember, akiknek mind tudományos, mind gyakorlati felkészültsége lehetővé teszi a vokális és hangszeres népzene felsőfokú oktatását. Azt egyébként, hogy a zenei felsőoktatás része kell legyen a népzenei, sokfelé felismerték már: a skandinávoknál, Írországban, Skóciában, Görögországban, Bulgáriában vagy Észtországban.
A végzettek többségének a zenetanári munka teremtheti meg a biztonságot. De sokan helyezkedhetnek el majd zenekarokban és a zenei közművelődésben, művelődési házakban, kottatárakban vagy a rádiók, televíziók szerkesztőségében. A hivatásos és amatőr néptánc és népzenei együttesek felkészült zenészekhez, zenei, művészeti vezetőkhöz, zenekarvezetőkhöz, alkotótársakhoz, szólistákhoz juthatnak a népzenei szakok végzettjeivel, akik ezen kívül közreműködhetnek zenei szerkesztői, népzene-kutatói, népzenegyűjtői, szakkritikai, zenei ismeretterjesztő feladatköröket ellátó intézményekben asszisztensként, különféle zenei együttesek, zenés színházak, országos, regionális és helyi rádiók, hangstúdiók munkájában. Felkészültségük alapján irányított munkatársként részt vehetnek hangzó és egyéb szakmai, pedagógiai kiadványok el-készítésében, közreadásában.
A tanszék, később meghatározandó létszámmal, előreláthatólag január elsejével áll fel hivatalosan. Richter Pál bízik abban, hogy az első évfolyam a szokásos felvételi vizsgát abszolválva, amelynek feltételeiről a felsőoktatási felvételi tájékoztató világosítja fel az érdeklődőket, szeptemberben indulhat.
A pillanat fontosságát akarja kiemelni ez a holnap 10 órakor kezdődő nyílt nap a Zeneakadémián - mondja Halmos Béla zenefolklorista, a zenetudományok kandidátusa, a táncházarchívum vezetője, a nyílt nap házigazdája. És helyzetbe akarja hozni a tanszéket. Olyan programot terveztek, amely élményszerűen ismerteti meg az érdeklődőket a tanszakkal, s az egyes szakirányokkal. Az elméleti szakemberek, a tanszék leendő tanárainak rövid, és reményeik szerint magvas előadását az adott terület egy-egy hagyományőrző kiválóságának, illetve azoknak a művészeknek a produkciója követi, akik által az utóbbi évtizedekben újjáéledt a hangszeres és a vokális hagyomány. A dudás Pál István és az Egyszólam Együttes. A rimóci Holecz Istvánné és Sebestyén Márta. A mohácsi tamburazenekar és a Vujicsics Együttes vagy éppen Sebő Ferencék. A Szászcsávási banda és a Téka Együttes. Mindemellett programot adnak a képzést támogató intézmények, filmvetítést tartanak Halmos Béla és Szomjas György Muzsikus-portrék című sorozatából, népi hangszereket mutatnak be, délután négy órától táncházat rendeznek, lesz aprók tánca, énektanulás, mesemondás, sokféle játékos foglalkozás.
