"Egyszer szégyellni fogják"
- Így, néhány hét elteltével, mit gondol, milyenre sikeredett az emlékév?
- A külföld méltóképpen tisztelgett a magyar forradalom előtt. Számos országban tartottak rendezvényeket, Budapestre pedig eljött a világ számos vezető politikusa, akik odahaza aligha tennék meg, hogy egy nemzeti ünnepet a belpolitika érdekeinek vessenek alá. Szomorú, hogy ezek az állam- és kormányfők azt látták belőlünk, amit nem kellett volna. Mi magyarok, a saját hülyeségeinket bemutatva ünnepeltünk. Pedig ilyen alkalom nemigen lesz egyhamar.
- Miért nem sikerült közösen ünnepelni?
- Amikor a kormány elhatározta az emlékévet, meghívtam ebédre a parlamenti pártok elnökeit. Megígérték, hogy félreteszik ellentéteiket, és emelkedett, közös ünnep lesz 1956 ötvenedik évfordulója. Ezt írásba is adták. A Fidesz kihátrált a megállapodásból. Úgy látszik, az adott szó rájuk nézve nem kötelező. Amikor Wittner Mária bejelenti, hogy a párt, amelynek frakciójában ül, őt nem kötelezheti, és ennek nincs következménye, akkor az ember tehetetlen a butasággal szemben. Ugyanakkor azt gondolom, hogy akik szétverték az ünnepet, és akik mögöttük álltak, önmagukat alázták meg. Egyszer még szégyellni fogják, mihez nyújtottak segédkezet.
- Mire gondolt, amikor a központi emlékmű avatásán megzavarták a beszédét?
- Dühös voltam, és igyekeztem visszafogni magam, hogy ne vágjak valamilyen gorombaságot az ordibálókhoz. Örülök, hogy sikerült megállnom. Ami ott történt, az mérhetetlen neveletlenség. Motort bőgetni, amíg más beszél, és közben szól a Szózat? Nem nekem ártottak, hanem 1956 emlékének, az áldozatok hozzátartozóinak.
- A köztársasági elnök - mivel olyan információt kapott, hogy a biztonsága nem szavatolható - nem vett részt az emlékmű avatásán. Mit gondol erről?
- Nem volt ott semmiféle biztonsági probléma. Ha fütyül valaki, ha motorbiciklit berregtet, ám tegye. Aki ennyi időt és ennyi mindent megélt, mint én, annak ez már nem számít. Történjék bármi, a történelmi pillanatban a helyünkön kell lenni. Tartozunk ennyivel. Engem sem bántott senki ott, és a miniszterelnök is túlélte a gyalázkodást. Úgyhogy nem szeretném az elnök úr távolmaradását kommentálni, mert nem szeretném őt megsérteni.
- Ilyen ötvenedik évforduló után milyen lehet az ötvenegyedik?
- Nem tudom. Sokáig itt marad velünk az idei október 23-a elkeserítő emléke. Hogy hogyan múlik el, azt nem tudom. Ennek elősegítése már nem az én feladatom lesz.
