Az első, hálót szakító öngól, Szabados Krisztián elemzése szerint Orbán Viktor strasbourgi beszéde volt, melynek során arra szólította fel az EU-t, hogy ne nyújtson segítő kezet a csaló, hazug, posztkommunista országoknak, vagyis Magyarországnak, Orbán Viktor és sokunk hazájának. "A Fidesz elnöke nem tudta megvédeni szavait, ezért inkább kommunistázott egy nagyot, ami önmagában is a kommunikációs csatában elszenvedett vereség beismerése volt a részéről" - olvasom az elemzést, amely így folytatódik: "ezen az sem javított, hogy a külügyi bizottság ülésén ismét feltöröltette a padlót a felkészületlen koalíciós politikusokkal".

A - helyesen - Európai Ügyek Bizottsága elnökeként, aki Orbán meghallgatását kezdeményeztem, először elfogultsági kifogást terjesztek elő saját magammal szemben, majd megtartom védőbeszédem. "Ismét" - írja a szerző, és ezzel érzékeny sebeket szaggat fel. E sorok írója tagja volt az Orbán Viktor meggazdagodását vizsgáló parlamenti bizottságnak, és nem is tagadom, a bizottság egésze és jómagam is tehetetlenek voltunk Orbán gátlástalanságával szemben. Nem voltunk kellően felkészülve minden részletkérdést illetően, így nem tudtuk Orbán Viktor szemenszedett tévedéseit megcáfolni. Orbán felmosatta velünk a padlót, ha úgy tetszik.

Ezúttal nem így történt. Persze, ha valaki kiütéses győzelmet várt, csalatkozhatott. A parlamentben a knock out azt jelenti, hogy az ellenfél sápadtan visszaül a helyére, és a lemondását kezdi fogalmazni. Igaz, ezt nem sikerült elérnem, de ez nem lehetett reális célkitűzés, mégha igény lett is volna rá. Bizottsági elnökként minden alkalommal megadtam a szót a meghívott vendégnek, a Fidesz elnökének, amikor kért, és ettől a jövőben sem fogok eltekinteni, akárhány szurkoló is szeretné azt látni, hogy Orbánt hordágyon viszik ki a bizottsági ülésteremből. Nem, a parlamenti játékszabályokból nem engedtem, és ez lehetővé tette a vendégnek, hogy minden képviselői hozzászólásra reagáljon. A bizottsági ülésteremben nem gladiátorok viaskodnak, hanem választott politikusok, akiknek egy demokratikus vitában elhangzott érveit a társadalom értékeli. Ez történt Orbán Viktor meghallgatásakor is.

Számos médiabeszámoló szerint a kormánypárti képviselők - elfogadom, eltérő színvonalon - elemezték Orbán beszédének lehetséges értelmezését, amire Orbán Viktor rendkívül dinamikusan, néhol szellemesnek ható fordulatokkal azt felelte, hogy "posztkommunista tempó". A bizottsági termet megtöltő fideszesek hangosan kacagtak, amikor a posztkommunisták megtudhatták Orbán Viktortól, hogy már csak azért sem javasolhatta a támogatások megvonását, mert az nem vonható meg: "törvény van róla, kedves posztkommunista barátaim, az EU nem azonos a KGST-vel, tudják...". Arra az elnöki (én voltam) ellenvetésre, hogy a törvény előírja azt is, hogy ez a juttatás bizony megvonható, amennyiben a konvergenciaprogram sikertelen, semmilyen válasz nem érkezett. A bizottsági ülés jegyzőkönyve nyilvános, ahhoz ki-ki hozzáférhet (www.eorsi.hu/politikainaplo), és eldöntheti, történt-e padlófelmosatás egyáltalán. Szerintem nem mosatott fel senki senkivel semmit, és a legjobb lenne, ha nem is várnánk el ilyesmit egy parlamenti vitától.

"A Fidesz elnöke nem tudta megvédeni szavait, ezért inkább kommunistázott egy nagyot" - állítja a szakértő, magam is hasonlóan ítélem meg a történteket. Mindez azonban nem máshol, csakis az Országgyűlés bizottságában történt.

Egyetértek azzal is, hogy ez "önmagában is a kommunikációs csatában elszenvedett vereség beismerése volt a részéről".

A csata vesztesére ritkán mondják, hogy felmosatta a padlót a győztessel. A bizottság szabad demokrata elnöke, e sorok írója kész lett volna értelmes párbeszédre is a Fidesz elnökével. Arra számítottam, hogy egy értelmes vitában ki tudom mutatni, hogy Orbán Viktor vagy maga sem volt tisztában szavai értelmével, vagy a szokásos kettős beszéd technikáját alkalmazta Strasbourgban. És nem zártam ki annak a lehetőségét sem, hogy Orbán ellentámadásba lendül. Nem számítottam arra, hogy valóban védhető értelmezést nyújt beszédéhez, és legkevésbé arra, hogy elnézést kér a félreérthető fogalmazásért. A számítás bevált: Orbán Viktor minden racionális hozzászólásra válaszul kommunistázott egy nagyot, és erről a média hűen tudósított.

A bizottsági ülés tökéletesen elérte célját: eltérően bár, de összességében ésszerűen érveltek a liberális és a szocialista politikusok, kommunistázott a Fidesz, és egyetlen szót nem szólt a MDF. A parlament erre való. Itt derül ki, melyik pártnak, melyik képviselőnek mi az álláspontja fontos kérdésekről. Igen, erről szól a parlament, nem egymás politikai és erkölcsi megsemmisítéséről.

Azoknak azonban, akik a képviselőkben gladiátort akarnak látni, nem tudnék és nem is szeretnék a kedvében járni.

A szerző országgyűlési képviselő, az Európai Ügyek Bizottságának elnöke (SZDSZ)