Az SZDSZ ismét válságban van, ezzel nem leptem meg senkit, a liberális párt szinte alapításától fogva permanens válságban van. Hol intenzívebben, kilépésekkel súlyosbítva, hol csendesebben, újságcikkekben megjelenítve. A mostani vereség azonban elérte azt a szintet, amikor már húzni kell egy vonalat és kimondani: így nem megy tovább. Nekünk, liberálisoknak egy dolgunk van: kiszellőztetni a szobából a múltat, és felfrissíteni a helyiséget. A felfrissítés során föl kell emelni a szőnyeget, amely alá több mint egy évtizede söprik be a szemetet a Gizella úton.

Az már nem lehet kérdés, hogy szükség van-e a liberális pártra. A kishitűségnek legyen vége! A német példa is mutatja, hogy meg tud maradni egy liberális párt a palettán, és még a szavazótáborát is tudja növelni. De visszanyúlni a rendszerváltás gyökereihez: a legnagyobb hiba lenne. A rendszerváltás mára legendává vált, az akkoriak történelmi tettet hajtottak végre, de 2006-ban a problémáink már teljesen mások. A rendszerváltó nemzedék ezekre a problémákra nem tud életképes válaszokat adni, ezért a perifériára szorul (nézzünk csak magunkra), vagy radikalizálódik (mint Orbán Viktor és a Fidesz). Esetleg eltűnik.

A liberális párt ideológiája elavult, és megújításra szorul. Persze, mondhatják, a szabadság és a tolerancia liberális eszméi sosem avulnak el. Ez így van. De a liberalizmus nem csak ebből áll. A liberalizmus eszméje rengeteg hétköznapi problémában megjelenik, nem csak a magas és fennkölt eszmékben. Ezzel az értelmiségi párt szellemi gettójába zárjuk magunkat. Ebből ki kell törni. Az az adócsökkentés, a vállalkozói környezet javítása, a nemzeti KKV-szektor felvirágoztatása - ezek is liberális elvek. Ezekért ugyanúgy ki kell állni, mint például a homoszexuálisok jogaiért vagy a roma kisebbség integrációjáért. Az olyan szavak használatától sem kell viszszariadni, mint a nemzeti vagy a nemzet. Kossuth Lajos nemzeti liberálisnak tartotta magát, és azt hiszem, ez az eszme alkalmazható és feltámasztható.

Nem szabad engedni, hogy rétegpárttá degradálják a szabad demokratákat, mert az SZDSZ az egész országot meg tudja, meg kell tudnia szólítani.

Az ideológiai mellett van még egy komoly problémánk: az utánpótláshiány. Tisztújítás előtt állva elmondható, hogy nincsen utánpótlás. Kóka Jánoson kívül nincs olyan új, dinamikus személyiség, aki mögé fel lehet sorakozni. Pártunk évek óta mindenkit generációváltásra szólít fel, de önvizsgálatot nem tartott. Nekünk is szükségünk van rá.

A reformok kellenek, ezt belátják a régiek is, mint például Kovács Kálmán vagy Bőhm András (Vissza - és előre!, november 11.), de új arcok is kellenek. Ők nem állhatnak a reformok élére mint valami liberális Gorbacsovok, mert ez csak hatalomátmentést jelentene. Ezért Kovács Kálmán kiáltványa tiszteletre méltó, de egyben álszentnek is mondható, hiszen a régiek tudhattak legjobban ezekről a problémákról. Reméljük, hogy lesz annyi józan tisztánlátás a párt vezetőiben, hogy végre fordítanak az irányon, és nem hagyják szétesni a liberális pártot. Az elnökválasztás után pedig világosan kijelölt célok lesznek, amelyek egy új országos liberális erő megteremtése felé vezetnek.