A patikusok első körben - valamikor 2005 nyarán - simán visszaverték a kormány minden kezdeményezését. Az akkori patikaliberalizációs törvényből gyors hirtelenséggel vonult vissza a koalíció és az egészségügyi miniszter. Még talán bocsánatot is kértek. A kormányzat az idén keményebb volt, ennek eredménye a hosszított nyitva tartás - és gyakorlatilag alig valami más. A gyógyszerpiaci árversenyről már szó sincs: a nyáron ismét elővett halvány elképzelésnek (a mostani fix áras rendszer helyett a maximált ár bevezetésének) két héten belül nyoma veszett az előterjesztésekből. A vény nélküli gyógyszerek piacának megnyitásától éppen most lép vissza a kormány: a törvényt erről elfogadták, a miniszteri rendelet azonban olyan korlátokat emel a kereskedők előtt, hogy az új szabálynak aligha van értelme.

Az, hogy aranyér elleni kenőcsöt, orvosi szenet és talán még aszpirint is lehet majd kapni a hipermarketekben és a benzinkutaknál, nem igazán változtat semmin: a gyerek lázcsillapítójáért a továbbiakban is állhat sorba az ember az esőben az ügyeletes patika kisablaka előtt 360 forint + áfa különleges kiszolgálási díjért.

A patika továbbra is üzlet lesz, az évi 600 milliárdos gyógyszerpiacnak - becslések szerint - jó, ha egy százalékát érinti az óriási liberalizáció. A patikusok megnyugodhatnak, a kereskedők meg abban reménykedhetnek: a szűk rést időről időre tágítja majd a kormány, és csak megnyílik előttük az ajtó. Ha megnyílik.

Mert normális érv eddig sem hangzott el arra, hogy miért ne lehetne megnyitni a gyógyszerpiacot. Csak annyit tudni, hogy a kíméletlen verseny a beteg érdekei ellen való - azt, hogy miért, még nem magyarázta meg nekem értelmesen senki. Jelentem: voltam már beteg. Tudom, hogy nem érdekem a szomszéd patikában megnézni az ügyeletes gyógyszertár címét, elmenni, sorban állni, díjat fizetni. Az az érdekem, hogy minél olcsóbban és minél könnyebben kapjam meg, amit akarok. Tudom, hogy akarhatok rosszat is, és a patikus az, aki meggátolhat önmagam csonkításában. De vásároltam már vény nélküli gyógyszert a fővárosban és vidéken is. Egyetlen patikus se mondta nekem azt, hogy ne vegyek be a lázcsillapítóra még két Algopyrint. Ha vagyok olyan buta, bármikor veszek tíz-húsz dobozzal szinte bármiből - és adnak is, ha kérek.

Közgazdasági indoka nincs a piacnyitás elhalasztásának. Orvosi lehet - de a piacnyitás korlátozása ezt nem oldja meg. Ha egy gyógyszert ellenőrzés nélkül veszélyes szedni, akkor azt vénykötelessé kell tenni, anélkül a patikában is bármennyi kapható belőle. Politikai ok elképzelhető - de a gyógyszerészek így is mérgesek.

A sorozatos kormányzati visszalépések csak a patikusok érdekeit szolgálják. Érthetetlen, miért veszít a kormány folyamatosan nyerő helyzetből.