Guatemalában nagy csatát vívtak egymással a tizenhat csapatos mezőny élcsoportjának együttesei. A lövészet után még a fehéroroszok vezettek (egy körrel a magyarok előtt); a vívásban Kállaiék bizonyultak a legjobbnak, de nagy különbség ezúttal sem alakult ki. Horváthék az élre kerültek, és e pozíciót az úszás során megőrizték. A lovaglást az etap előtt második fehéroroszok és harmadik oroszok tudták le előbb, így a magyarok annak a tudatában mentek be a pályára, hogy ha rontanak, csökken az előnyük, esetleg hátrébb is csúsznak. Ehhez képest Horváth, Fülep, majd Kállai is rontás nélkül oldotta meg feladatát. A remek produkcióval megmaradt a fehéroroszokkal szembeni nyolc futómásodperces különbség, míg az oroszok hátránya több mint egy percre nőtt. Arról, hogy a fór elég legyen a háromszor ezerötszáz méterből álló zárótusában, a futásban, arról mindenekelőtt Horváth gondoskodott: Dmitrij Meljahra tíz másodpercet vert rá, ennek nyomán Kállai tizennyolccal hamarabb indulhatott, mint Jahor Lapo, aki végül csak két "egységet" faragott a hátrányból. Az utolsóként fellépő Fülep szintén jól osztotta be az erejét; a második kör vége felé a bő tíz másodperccel mögötte loholó Mihail Prokopenko szinte feladta a versenyt.

Az ezüstérmet a fehéroroszok, a bronzot a kínaiak érdemelték ki.