Állítólag Metternich Kelemen herceg úgy tudta, hogy már Schwechatnál, azaz a történelmi Magyarország közvetlen közelében a "Balkánnal" kell számolni. A félsziget a XIX. és a XX. században is helyi és nagyhatalmi viaskodások, népirtások és etnikai tisztogatásnak nevezett szörnyűségek helye volt. Elég, ha felidézzük a szarajevói merénylet eredményeként létrejött Jugoszlávia szétporladását. Ami még most is tart, hiszen Koszovó kiszakadásával szinte-szinte helyreáll az 1914-es állapot.

Amikor azt vizsgáljuk, hogy mit keres Magyarország a térségben, miért szorgalmazza cégei, polgárai, politikája jelenlétét, megpróbálkozhatnánk a gondolkodás "történelemtelenítésével". Amennyire ez lehetséges. Ugyanis szinte tegnapi história a balkáni háború, a határainkon átözönlő menekültek, a legyilkolt és elűzött szerbeket, bosnyákokat, albánokat ábrázoló fotók, tévéképek. Elég csak kimondani a szót Srebrenica! Tehát a történelemtől nem szakadhatunk el. Itt van. A Balkán a szomszéd.

Mindennapi érdekünk, hogy a határainktól egy-kétszáz kilométerre lévő országok ne ismételhessék meg borzasztó történeteiket, hogy a premodern gyűlölködés ne élje túl magát a posztmodern informatikai társadalomban. Lehetséges-e ez? A mostani rövid balkáni Gyurcsány-turné akár egy magyar kiút állomása is lehet. Ha a meglátogatott országok elszigeteltsége csökken, ha a kapcsolatok kölcsönösek, a határok nem csupán Schengen-kerítések, ha az üzleti jelenlét több, mint piacszerző gyarmatosítás - akkor a veszély is csökken.

Reménykedhetünk a Balkán, balkáni szavak rossz hangzásának eltűnésében, abban, hogy ezek ne sugározzanak át a határokon. Hogy ne az embercsempészet, kábítószer, vérbosszú és egyéb hasonló jelenségek képe merüljön fel bennünk és a többi európaiban. Képes-e Magyarország önálló szerepet játszani a térségben? Az utóbbi évtizedben - részben külső nyomásra is - bekapcsolódtunk a félsziget ügyeibe. A párbeszédet szorgalmaztuk, fórumokat hoztunk létre, az európai demokratikus normák terjedését segítettük. Valószínűleg itt az ideje a tevőlegesebb jelenlétnek is. Például szép lenne, ha a magyar nagyvállalatok gyakorlatukkal bizonyíthatnák: lehet üzletelni, gazdaságot fejleszteni a balkáni baksisrendszer nélkül. Valószínűleg meg kell próbálkozni vele, oda kell menni, kockáztatni, s nem csak messziről hencegni szakértelmekkel.

Persze mindez nem megy a történelem ismerete, tehát tapintat és tisztelet nélkül. A hegyi országokban ugyanis él a vendégbarátság hagyománya is. Kötelez, de végül nyereséges.