Felmérés az állam és az egyházak viszonyáról
A kormány Tamás Pál szociológus vezetésével a nyáron bizottságot hozott létre a vatikáni megállapodás tapasztalatainak értékelésére. A bizottság aztán megbízást adott egy vizsgálat elkészítésére, amelynek témája az állam és az egyházak kapcsolata volt. A kutatás elkészült, és - bár a részleteket még nem hozták nyilvánosságra - az eredményekről nemrégiben a kormányfő és több miniszter is tájékoztatást kapott.
A felmérés szerint az emberek úgy látják, hogy Magyarországon a legnagyobb ellentétek a kormányzat és az ellenzék hívei között feszülnek. Ehhez képest a vallásosak és a nem vallásosak, a keresztények és a zsidók, a katolikusok és a protestánsok együttélése kifejezetten békésnek mondható. A korábbiakhoz hasonlóan a mostani vizsgálat is azt igazolta, hogy a lakosságnak csak nem egészen tizenöt százaléka jár havonta legalább egyszer templomba. A többség hisz Istenben, de egyik egyház tanítását sem követi - a maga módján vallásos. Az emberek nagy része ettől függetlenül ragaszkodik a keresztelőhöz, az egyházi esküvőhöz és temetéshez.
A közvélemény főként az öreggondozásban, a szegények ellátásában és más szociális területen szán szerepet az egyházaknak, míg az óvodai nevelést és az iskolai oktatást, vagy például a környezetvédelmet elsősorban állami feladatnak tartja. Nem alakult ki hízelgő kép azokról az intézményekről, amelyeket az állam visszajuttatott a vallási közösségeknek: a legtöbben úgy gondolják, hogy az egyházi fenntartók nem hoztak kedvező változást. Más kérdés, hogy ez a vélekedés aligha tekinthető megalapozottnak, hisz az emberek több mint kilenctizedének nincsenek személyes tapasztalatai az egyházi intézmények működéséről.
A megkérdezettek közel negyven százaléka egyetértene azzal, ha az egyházi iskolákat és szociális létesítményeket kizárólag a hívek vagy az egyházak pénzéből tartanák fenn, a legnagyobb csoportot azonban azok alkotják, akik szerint a finanszírozásból az államnak is ki kell vennie a részét.
Magyarországon száznál is jóval több bejegyzett egyház létezik. A válaszolók majdnem kétharmada "meglehetősen" vagy "nagyon" hasznosnak tartaná, ha a közoktatásban mindenki tanulna vallásismeretet, de arról erősen megoszlanak a vélemények, hogy a sokféle vallási szervezet előnyös-e a társadalomra nézve.
A püspöki tisztségnek a közvélekedés nagyobb presztízst tulajdonít, mint a parlamenti képviselőknek, a gyárosoknak-nagyvállalkozóknak, a főszerkesztőknek és a tévésztároknak: ebben a rangsorban a püspököket csak a miniszterek és a professzorok előzik meg. Hitelesség szempontjából a történelmi egyházak ellenben csak a középmezőnyben találhatók. A vizsgálat szerint a leghitelesebb intézmény az Akadémia, második a bíróság, aztán a rendőrség, a parlament és a kormány következik. A történelmi egyházak csupán a hatodik helyen végeztek, igaz, a közszolgálati médiát, az országos napilapokat, a pártokat és a (leghátul lévő) kereskedelmi médiát így is megelőzték.
A megkérdezettek egy része szerint a jobboldali kormányok idején az egyházhoz való tartozás előnynek, baloldali kormányok idején inkább hátránynak számít, míg a többség úgy véli: bármilyen színezetű kormány is van hatalmon, a rendszerváltás óta sem előnyt, sem hátrányt nem jelent az egyházi kötődés. A közvélemény továbbra is elutasítja, hogy az egyházak szerepet vállaljanak a politikában: a megkérdezettek csaknem négyötöde legalábbis ezen a véleményen van. Az egyházak és az állam kapcsolatában a legtöbben feszültségeket érzékelnek, de nagy létszámú csoportot alkotnak azok is, akik semlegesnek minősítik a viszonyt.
"Nem alakult ki közmegegyezés arról, milyen szerepet szán a társadalom az egyházaknak" - nyilatkozta pár hónapja Erdő Péter bíboros. Az ilyesfajta közmegegyezés létrejöttét nehezíti, hogy - mint a felmérés tanúsítja - az emberek 36 százaléka még azt sem tudja, hogy az egyházak költségvetési támogatást kapnak. Még kevesebben vannak tisztában azzal, hogy a támogatás egy részének odaítélésére az állam a vatikáni megállapodásban (és annak nyomán) kötelezte el magát.
Kétszer annyian gondolják azt, hogy az egyházak inkább a jobboldali pártokkal rokonszenveznek, mint azt, hogy egyenlő távolságot tartanak minden párttól. A megkérdezettek harmada szerint "egyháza válogatja". A többség amúgy a választások kimenetele szempontjából elhanyagolhatónak ítéli, hogy az egyházaknak mi az álláspontjuk a pártokról.
Az elmúlt években az MSZP nem alakított ki markáns egyházpolitikát, inkább a "húzd meg, ereszd meg" taktikáját alkalmazta. Az SZDSZ viszont egyre-másra indította a kampányokat az "egyházak privilégiumai" ellen. Az emberek több mint fele mégsem érzékel különbséget a két kormánypárt magatartása között. Sőt: többen vannak olyanok, akik szerint nem a szabad demokraták, hanem a szocialisták szigorúbbak az egyházakkal.
