Olvasói levelek
A szülés "szent dolog"
A Kiszorítható a hálapénz a szülőszobáról? címmel (november 2.) megjelent írásban olvasom egy neve elhallgatását kérő, kedvelt fővárosi nőgyógyász kijelentését, hogy neki a szülés szent dolog, és szívesen levezeti a szülést akkor is, ha az ügyeletben találkozik először a kismamával, de tudja, hogy ilyenkor az esetek többségében az orvos nem kap pénzt.
Szerény véleményem szerint, ha a szülészeknek annyira "szent dolog a szülés" - mint ahogy e névtelen szülészorvos mondja -, akkor egyetlenegynek sem szabadna annak levezetéséért pénzt kérni vagy elfogadni. Éppen elég nagy megpróbáltatás maga a szülés és a nem kis kiadással járó gyermekáldásra váró időszak is. (Itt jegyzem meg, hogy a papnak sem szabadna az esketésért pénzt kérnie, hiszen az egyházi esküvő is szent dolognak számít.)
Az a véleményem, hogy ha minden szülészorvos jól végzi a dolgát ott, ahova be van osztva, és a gyermeket váró kismamák csak ahhoz járnak, akihez tartoznak, nem lesz nagyobb kockázata a szülésnek, mintha előre több tíz- vagy százezreket fizetnek a szülésig és a szüléskor az orvosnak. Én két gyermeket szültem, s egyik esetben sem fogadtam nőgyógyászt a terhesség alatt, mégis normális körülmények között szültem egészséges gyermekeket. A szülészorvos végezte a dolgát, ahogy kellett. S mindkét esetben ügyeleti időben történt a szülés. Ha valami gond lett volna a terhesség alatt, azt az elvégzett vizsgálatok így is, úgy is kimutatták volna. Azt pedig több százezerért, sőt milliókért sem lehet előre megígérni, hogy a szülés biztosan kockázatmentesen zajlik le! Egyébként, ha kevés gyermek születik, akkor miért nem lehet azzal ösztönözni a fiatalokat, hogy legalább a szülés előtti időszak és a szülés ne kerüljön egy vagyonba?
Ugyanebben az írásban olvasható a miskolci megyei kórház főigazgatójának véleménye is, aki szerint a közalkalmazotti munkaviszonyt szabályozó törvény szerint sincs helye az orvosnak a kórházban munkaidőn kívül, ahogy ahhoz sincs joga, hogy az intézmény eszközeivel lássa el saját betegeit. Szerinte ez a jogilag tiszta és jó módszer alkalmas lehet arra, hogy a hálapénzes tevékenységek kiszoruljanak a kórházból.
Csak remélni tudom, hogy mindebből legalább valami meg is valósul a gyakorlatban!
Forró Józsefné
Kaposmérő
Fociból, nem a fociért
Tizenhat-tizenhét évvel ezelőtt hatbalkezes sportvezetőink - engedve az ugyancsak hatbalkezes politikusok képzelgéseinek - üzleti alapra akarták helyezni a magyar labdarúgást. Minden meglévő lehetőség, piaci érték és gazdasági alap nélkül!
Csak most vette a bátorságot Várszegi Gábor (aki a magyar labdarúgásban indokoltan szerzett jó hírnevet magának), hogy kimondja azt az igazságot, amit én kezdettől hangoztatok, de egyszerű állampolgárként ennek nemigen kaptam nyilvánosságot, mert nem egyezett a hivatalos állásponttal. Várszegi úr nemrégiben e lap hasábjain azt nyilatkozta: "Nagyon buta emberek voltak, akik kitalálták, hogy a magyar futball vállalatszerűen működjön."
Három olyan alapvető probléma van, amely egymást túllicitálva teszi tönkre a magyar labdarúgást.
Az első: a labdarúgás központi és egyesületi vezetése. Ezek a "vezetők" lelkesen asszisztáltak a fentemlített politikusok egoista törekvéseihez, ami nekik is busás hasznot hozott. Korábban úgy fogalmaztak az újságírók, hogy a labdarúgásból és nem a labdarúgásért éltek.
A második: a labdarúgás szakmai vezetése. Ájult tisztelettel védi őket a média is, pedig például egy virtuóz minősített hegesztőből nem biztos, hogy virtuóz hegesztőmérnök lesz (még ha meg is
A harmadik: a politika, amely túlzott, minden reális logikát nélkülöző monetáris (ha tetszik fiskális) szemléletével ugyanúgy teszi tönkre a magyar labdarúgást, mint ahogy az országot a volt szocialista országok között a vitathatatlan elsőből az utolsók közé küzdötte le.
De van egy-két kérdés, amire választ szeretnék kapni. Hogy lehet, hogy a bírók tevékenysége megkérdőjelezhetetlen, mikor látjuk, hogy teljesítményük - tisztelet a kivételnek - messze alulmúlja a labdarúgás színvonalát? Hogy lehet, hogy koldusfillérekből jó teljesítményt produkáló fiatal labdarúgók majdnem teljes egészében eltűnnek a kibontakozás, a felfutás helyett? Hogy lehet, hogy az egész "magyar labdarúgás" nevű közröhej folytatódhat évről évre, az ország vezetőinek egyetértésével?
Mi lehet a megoldás?
Drákói szigor, legalább két évre a profizmus részleges felfüggesztése (amatőr csapatok, esetleg egy-két valóban profi játékos szerepeltetésével). Az amúgy sem létező demokrácia helyett mindent a labdarúgás felemelkedésének szentelő diktatórikus vezetés, legalább két-három évig a fiatal tehetségek felkutatása, gondozása, menedzselése.
Nem utolsósorban a média tárgyilagos figyelme és bátor, jó szándékú kritikája.
Salga István
Budapest
Adja a Gondviselés
Bitó László azt mondja szereti Gyur-csányt (Miért szeretem Gy. F.-et?, november 14.) Nem baj, hogy szereti, de az igen, hogy rosszul. Nem segíti a tisztánlátásban. B. L. a damaszkuszi úton megtérő Pál apostolhoz és a kemény beszédű Jézushoz hasonlítja a miniszterelnököt. Pál apostol megtérésének van két mozzanata, ami teljesen hiányzik Gy. F.-ből. Saul, a későbbi Pál olyannyira megrendül a Jézussal való találkozástól, hogy leesik a magas lóról, lováról. Gy. F. esetében ez még várat magára. Saulból, az üldözőből, a keresztények üldözőjéből üldözött lesz. Gy. F. esetében még ez is várat magára.
Kemény beszéd dolgában is van "némi" különbség Gy. F. és Jézus Krisztus között. Csak néhányat ezek közül: Jézus kemény beszéde tiszta beszéd, Gy. F.-é ocsmány. Jézust kemény beszédéért az ellene tiltakozók megverik, megostorozzák és keresztre feszítik. Gy. F. esetében fordított a helyzet. Nem őt verik, hanem az ellene tiltakozókat (október 23.). Jézus, a nincstelen tanító azon szőlőmunkások ellen mondja kemény beszédét, akik folyamatosan megdézsmálták a termést, és végül gátlástalanul a maguk számára tulajdonították el, privatizálták az egész szőlőskertet. A jézusi pozíció (ő a nincstelen) és a gyurcsányi (ő a meggazdagodott milliárdos) ebben is gyökeresen különbözik. Bitó állítja: "a Gondviselés hozta nyilvánosságra [Gy. F.] őszödi önostorozását". Ha már így van, akkor adja a Gondviselés, hogy Gy. F.-nek ezt az "őszödi önostorozását" tettek kövessék, a Jézust házába fogadó gazdag vámosnak, Zakeusnak a tettei: "Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette" (Lukács 19,8).
Ha megtenné, fölnéznék Gyurcsány Ferencre, mint Jézus Zakeusra.
Zatykó László
ferences testvér
Levélturmix
A Száz éve született Hirschler Imre című (október 31.) írásban olvasom, hogy Hirschler az egyetem elvégzése után a Szabolcs utcai kórház belosztályára került. Csakhogy olyan, hogy Szabolcs utcai kórház, akkor, amikor Hirschler Imre elvégezte az egyetemet, nem létezett. Ezt a szemérmeskedő elnevezést az államosításkor találták ki. A Szabolcs utcában akkor egy igen nagy, sok osztálylyal rendelkező kórház működött, a Zsidó Kórház, meg annak a területén, de szervezetileg önállóan egy szülészeti-nőgyógyászati kórház, a Weisz Aliz. Ez utóbbinak volt az orvosa, majd nagyon sokáig a főorvosa. Hirschler népszerű könyvei közül csak "A nők védelmében" címűt említik. Ismereteim szerint azonban ennél is népszerűbb volt másik könyve: a "Szülőszoba, tessék belépni!"
Válas György
Budapest
Jó, hogy Eörsi László megtörte a Köztársaság téri dráma tabutémáját körülvevő csöndet (Mező Imre halála, október 30.). Egy pontot másképp látok: tudom, hogy Mező Imre 1955-től halála pillanatáig Nagy Imre híve volt, ezért az ostromot és a lincselést ennek fényében szükséges értelmezni. (A történész egy 1970-ben megjelent cikkemet idézve ír Mező szerepéről, ám belehelyezve Mező mondatát az akkori, valóságos élethelyzetbe, talán változik a kép.) Mindebből következik, hogy Mező a Házat a kormány védvonalának tartotta. Az ostromlók elhitték a Szabad Európa rádió szövegeit, és illegitimnek tekintették a kormányt. Végül - mérvadónak tűnő források szerint - a Ház eleste és a mészárlás a történelmi folyamat egyik tragikus fordulata lett.
Szántó Miklós
ny. újságíró
