Szakmai kérdésről van tehát szó, méghozzá Veres János pénzügyminiszter úr Almuniára hivatkozó nyilatkozata nyomán. Szakmai kérdésről, amire szakmai választ kellene keresni. Néhány körülmény áttekintésével én is ehhez szeretnék hozzájárulni.

Kiindulásképpen: Magyarország mai költségvetési krízise nem a 16 vagy 30 éve meg nem valósított reformok miatt alakult ki. Az utolsó 5 év költségvetési válságáról van szó. Ezért alapvetően a jelenlegi koalíció pártjai a felelősek, különös tekintettel a legutóbbi kormányváltás, 2002 májusa óta ismert hiányadatra. Ez az a válság, amelyet a magyar politikai elitnek kell elhárítania. Reformot meg kell valósítania a lengyel, a cseh, részben pedig a szlovák és a szlovén kormánynak is, ám az ő esetükben - szemben a mostani magyar helyzettel - nincs szükség a gazdasági növekedés sokkoló megfékezésére, mert az államháztartásuk egyensúlyát képesek voltak sokkal jobban megtartani.

Hazánk 2004 májusában belépett az Európai Unióba. Ezzel az eurózónának ugyan még nem lett a tagja, de az európai gazdaságpolitikai együttműködésnek igen, így rendszeresen be kell számolnia arról, miként teljesíti az euróövezetbe történő belépés feltételeit. Azt ugyanis, hogy Magyarország is belép az euróövezetbe, még a csatlakozási szerződéssel vállaltuk, az európai gazdaságpolitikai együttműködés pedig éppenséggel az eurózóna megkerülhetetlen előszobája. Kötelessége Magyarországnak (is), hogy évente kétszer jelentse az Európai Bizottságnak, valamint annak statisztikai szervezetének, az Eurostatnak az euró-felkészülés főbb mutató számait. Ezért ír Magyarország (is) évente legalább egyszer konvergenciaprogramot arról, miként közeledik az euróövezeti tagsághoz.

Egy EU-tagország államháztartási stabilitása nemcsak nemzeti, hanem európai ügy is. Olyan ügy, amelyben törvényben rögzített szerepük van az EU alapintézményeinek, vagyis a brüsszeli Bizottságnak és a Tanácsnak éppúgy, mint az Európai Parlamentnek (EP). Az EP illetékes bizottságában, vagyis a Gazdasági és Pénzügyi Bizottságban (ECON) - aminek egyetlen magyar tagja vagyok - rendszeresen meghallgatjuk e kérdésekről Almunia urat, s az is jellemző, hogy ha valamelyik biztos tevékenységével kapcsolatban kérdések merülnek föl, akkor azokra plenáris vitán igyekszünk választ találni.

Magyarország pénzügyi válságba jutott: EU-tagállamok között példátlan módon - a kormány önbevallása szerint - a GDP 11,6%-ára rúgó éves deficit várható. Ennél is tragikusabb, hogy a várt javulás helyett évről évre egyre nagyobb mértékű hiánnyal kell szembesülnünk, és az ország kumulált adósság/GDP mutatója is drámai módon rosszabbodott, egyedüliként az Európai Unióban. Ráadásul a korábban megadott statisztikai mutatók - a miniszterelnök saját bevallása szerint - nem felelnek meg a valóságnak, a kormányfő arról beszélt, hogy trükkök százaival segítették ki magukat.

A kialakult helyzetért a politikai felelősség természetesen alapvetően a kormánykoalícióé, de felmerül az EU illetékes biztosának, Joaquín Almuniának a politikai felelőssége is. Az ő hiányprognózisai ugyanis elmaradtak a piaci szereplők, vagy a Magyar Nemzeti Bank prognózisaitól. Pedig ezek az intézmények időben figyelmeztettek a bajra, elég pontosan becsülték meg a várható hiány mértékét. Az utolsó "gyöngyszem" az idén május 16-án kiadott előrejelzés. Ebben Almunia úr - miközben idehaza a közvéleményt már a várható megszorításokra készítette fel a sajtó - azt jósolta, hogy nemcsak az idén, de még jövőre is magas lesz a magyar gazdasági növekedés (szerinte 4,3 %), viszont alacsony (3,3 %) az infláció. Az idei hiányt a GDP 6,7 %-ára jósolta. Nem tett hatékony lépéseket egy szakadék felé száguldó gazdaságpolitika megfékezésére, nem figyelmeztetett és ennek következtében a 2006-os év költségvetése is elfutott. Mindezt adatok bizonyítják.

A hibák árát a magyar vállalkozások és a lakosság fogja megfizetni. A drámai megszorítások közben joggal vetődhet föl a kérdés: miért vagyunk az EU tagjai, ha ekkora válság kialakulhat úgy, mintha bent sem lennénk az Unióban. Mindez az Európai Unió hitelességét rontja, ezért az Európai Parlament kötelessége az Európai Bizottság felelősségét is megvizsgálni. Ha Joaquín Almunia politikai és szakmai felelőssége nem mutatható ki, akkor két következtetés lehetséges: vagy minden politikai felelősség a tagállami kormányé (ennek belpolitikai következményekkel kell járnia), vagy valami nem stimmel az adatszolgáltatás közösségi ellenőrzésével.

Ez esetben azonban tudomásul kell vennünk, hogy a gazdasági együttműködés uniós mechanizmusa üres, álságos Patyomkin-konstrukció, vagyis a tagállamok azt tesznek, amit akarnak. Ez az EU hitelességét roncsolná, ezért megfelelő szabályozási lépéseket kellene tenni.

Becsey Zsolt,

az Európai Parlament néppárti képviselője