Azóta kisebbségi vezetők, politikusok és a svéd viszonyokat jól ismerő hivatalnokok győzködik az útra készülőket, hogy maradjanak, mert nyelvtudás és szakma nélkül nincs esélyük a boldogulásra. Főleg, hogy immár az északi országban is komoly méreteket ölt a munkanélküliség. Emiatt aztán a svéd hatóságok - várhatóan - három hónap elteltével visszaküldik a megélhetésükről gondosodni nem tudó cigányokat. Az ellenreklám azonban mintha inkább csak kedvet csinált volna az úthoz, s az elmúlt héten az egyik fapados légitársaság budapest-malmői járatán mindig ültek baranyai romák. Így lesz ez a következő napokban is, hisz több százra tehető azoknak a komlói, mohácsi és pécsi romáknak a száma, akik jegyet váltottak Malmőbe.

De ha annyira egyértelmű, hogy a romák Svédországban aligha találnak maguknak tartós megélhetést, akkor mi generálja tömeges kiutazásukat? Nos, van annak jele, hogy a svéd jóléti ellátás. Mohácsra a hét elején már visszaérkezett két család, s az egyik família feje bevallotta, hogy kifizetődő volt a svéd út, mert a kint kapott segély java megmaradt, így most van miből megélniük. A férfi nem titkolta, hogy ő és a felesége a háromhetes kintlét alatt nem próbált munkát keresni. Pedig értenek valamennyit angolul, hisz nyolc hónapot éltek már Kanadában is. A férfi azt mondta, hogy azért nem kerestek munkát, mert akkor nem lett volna kire hagyni két gyermeküket. Persze azt tudták előre, hogy két kisgyerek mellett nehéz lesz dolgozni, mégis kivitték őket. A férfi nem cáfolta, hogy azért tették ezt, mert így a gyerekek után is kaptak segélyt.

A Svédországba készülő romákat kitartóan faggató kisebbségi vezetők mostanra szembesültek azzal, hogy kiutazó sorstársaik közül sokan a magyarországinál lényegesen nagyobb összegű svéd szociális segélyre számítva ülnek fel a repülőre. Ezért viszi szinte valamennyi család magával kicsinyeit, hisz így jóval több segély jár. Ha egy família nem pazarló, akkor a segélyből félretehet akár félmillió forintot, mire megkapja a döntést arról, hogy vissza kell térnie Magyarországra. Ez az a hír, ami futótűzként terjed a baranyai romák között, ez mozgatja őket, nem pedig egy titokzatos szervező. Egyébként a kiutazó romák visszatérési szándékát bizonyítja, hogy nem égettek fel maguk mögött mindent. Nem adják el házukat, illetve nem mondanak le önkormányzati bérlakásukról (utóbbit általában egy jogszerűen bejelentett rokon vigyázza).

A svéd segélyre építő romák magatartása - nyilván - sokaknak visszatetsző. Ám mielőtt ítélkeznénk, gondolkozzunk inkább el azon, hogy az elmúlt két évtizedben mit kapott ez a halmozottan hátrányos helyzetű kisebbség a társadalomtól? Indultak-e vajon elegendő számban olyan oktatási, munkahelyteremtő és lakásépítő programok, amelyek a rendszerváltást követően tömegesen állástalanná és nincstelenné váló romák számára perspektívát jelentettek volna? Csoda-e, ha egy önmagát kitaszítottnak tapasztaló, reménytelen sorsú közösség tagjai között akadnak olyanok, akik kidolgoznak maguknak egy - morálisan tán támadható, ám a törvényességbe még beleférő - túlélő stratégiát?

Amúgy nem árt tudni, hogy már néhány nem roma pécsi családot is megihletett a svéd út kínálta lehetőség, s hamarosan ők is indulnak Malmőbe. A Svédországot célba vevő nem roma famíliák is súlyos szociális gondokkal küszködnek, ami megtanította őket különféle túlélő stratégiákra. Merthogy ezek a stratégiák megállíthatatlanok. Nem ismernek sem ország-, sem etnikai határokat.