Szalámizás kétfelől

Néhány hónapja arra törekszik a két nagy párt, hogy leválassza az ellenfél vezetőjét annak pártjáról. Először Orbán Viktor, majd Kövér László tett kísérletet arra, hogy jelezze a szocialistáknak: tudják ők, hogy vannak rendes baloldali emberek is. Értesüljenek róla, hogy nincs más akadálya a párbeszéd megkezdésének, a most már a Fidesz által is elkerülhetetlennek nevezett reformok megtárgyalásának, mint Gyurcsány Ferenc. Hogy ő a "probléma maga", amelynek kiiktatása helyreállítaná a köztársasági elnök által - egyébként egyoldalúan - a kormányfő nyakába varrt "morális válságot" is.

 

 

Az Orbánt jól ismerő szocialista és liberális képviselők jól megértették, hogy merre lökdösnék őket, és minderre a bizalmi szavazás egyöntetű igenjével feleltek, megerősítve pozíciójában a miniszterelnököt. A szalámizás - belátható időn belül legalábbis - azért sem hozhatott és hozhat sikert, mert amikor Orbán posztkommunistákról beszélt, akkor azt rögtön magára veheti a teljes szocialista tábor, de még az oly kedvesen szólongatott baloldali szavazók nagy része is.

A nem is nagyon szellemes trükköt, miszerint a "vállalhatatlan" Gyurcsány feláldozása önmagában elég a rendhez, csak ott vették be, ahol eleve nemkívánatos személy a miniszterelnök. Mások, ha netán elbizonytalanodtak, prózai szomorúsággal mérlegeltek, és mondtak egy nagy kettős nemet a két nagyfőnökre.

Ugyanakkor az utcai megmozdulások kifulladása az MSZP-nek is lehetőséget kínál, hogy maga is megpróbáljon belebontani a Fidesz-falanxba. A kormányfő például találkozóra hívja a megyei jogú városok többnyire ellenzéki polgármestereit, hogy tárgyaljanak az uniós pénzek elosztásáról. Erre nem mondhatja Debrecen, Veszprém, Győr vagy Szolnok fideszes polgármestere, hogy a párt parancsára nem áll szóba Mr. persona non gratával. A fejlesztési pénzek mindenképpen a Gyurcsány vezette kormányon futnak át. Meglehet, ha valóban embertelen nagy vétke volna a miniszterelnöknek, a polgármesterek még az eurókért sem viselnék el a társaságát. Most azonban úgy fest, annyit nem ér a bűne, mint amekkora büntetést - a kiközösítést - Orbán mérne rá.

Gyurcsány tehát szintén megteheti, hogy Orbán alatt rángatja a szőnyeget, és ő meg azt jelzi: a Fidesz vezére a fő akadálya a megegyezésnek. "Ő a probléma, maga".

Eközben akad egy ember, aki kettejük között ide is, oda is játszik(?): Kósa Lajos. Beelőz, tárgyalást kezdeményez, sarokba szorítaná a miniszterelnököt is, kényszerítené, hogy fogadja el őt tárgyalópartnernek a pénz osztásakor. Ezzel a kormányfő mozgástere is nő: végre egy ember szemből, akivel lehet tárgyalni.

Orbán - talán válaszul - máris új struktúrát álmodott meg, hogy pártján belüli hatalmát stabilizálja. Ebben feltételeket szab a miniszterelnökkel találkozó fideszes résztvevőknek. Meglehet, hamarosan Kósának is kénytelen lesz. Ilyenre - Fodor Gáborék távozása óta - nem volt példa a Fideszben.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.