Minden viszonylagos - engedte sejtetni tegnapi sajtóértekezletén Járai Zsigmond, az MNB elnöke, amikor nem tudta eldönteni, hogy a jövő évi prognózist vagy a tavaly készült 2006-ost övezi-e nagyobb bizonytalanság. - Egy évvel ezelőtt nyilvánvaló volt, hogy a folyamatok fenntarthatatlanok, bár ennek konkrét következményeit nem lehetett előre látni, s most sem fognak pontosan úgy alakulni a dolgok, ahogy jelenleg gondoljuk - jegyezte meg. Emlékeztetett rá: tavaly ilyenkor az inflációs jelentés azt vetítette előre 2006-ra, hogy az árindex emelkedésének éves üteme 1,1 százalék lesz, ám ehelyett 3,9 százalékra kúszik fel az átlag, jövőre pedig 2,8 helyett 6,9 százalékos iramot érhet el a fogyasztói árak változása.

A magyarázatra azért volt szükség, mert a Járai szavai szerint "nagyon nem egységes" monetáris tanács változatlanul hagyta a nyolcszázalékos alapkamatot - amelyet az utóbbi öt hónapban folyamatosan emelt -, annak ellenére, hogy a most közzétett negyedéves inflációs jelentés még 2008-ra is azt prognosztizálja, hogy az árak 4,1 százalékos ütemben növekednek. A jegybank célja az, hogy három százalékon tartsa az iramot, elvileg ennek kellene alávetnie a rendelkezésére álló eszközöket. Így felmerülhetett volna - mint ahogy fel is merült -, hogy tovább kellene emelni a kamatot, de a többség ezt leszavazta, jórészt azért, mert nem ért egyet a jelentés becslésével.

Legutóbb augusztusban készített előrejelzést az MNB , akkor hétszázalékos inflációt becsült 2007-re. Feltevése arra épült, hogy 6,5 százalékos az alapkamat, 277 forintot ér egy euró, s 76 dollárba kerül egy hordó Brent-olaj. Az azóta eltelt időszakban azonban érdemben erősödött a forint, nyolc százalékra kapaszkodott fel a kamat, s hatvan dollár alá esett az olaj ára. Igaz, még a tegnapi jelentés is abból indul ki, hogy 267 forinton jegyzik az eurót, s 65 dollárba kerül az olaj. Hétfőn azonban, mint az utóbbi egy-két hétben is, az euró kurzusa 257 forint körül mozgott.

Az erősebb forint és olcsóbb olaj ellenére a jegybanki stáb csaknem akkora inflációt hozott ki 2007-re, mint három hónapja. Ez azt jelenti, hogy az egyéb tényezőket illetően borúlátóbb lett. A versenyszférában erőteljes bérkiáramlásra számít, és azt észleli, hogy a szeptemberi és az októberi inflációs adatok nyomán az áremelkedés beépülhet a várakozásokba. Azzal a megjegyzéssel írják ezt a jegybanki elemzők, hogy elismerik, a "rendelkezésre álló információk alapján nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy milyen tényezők okozták az infláció közelmúltban tapasztalt megugrását".

Akik tegnap is negyed százalékponttal feljebb vitték volna a kamatot, a szerintük aggodalomra okot adó várakozásokra hivatkoztak, azok pedig, akik a tartásra voksoltak, azt hangoztatták, hogy 2008 végére a maginfláció már három százalék közelébe süllyedhet, s az infláció csökkenése 2009-ben folyatódhat. Nem biztos, hogy a bérek a jelentésben számított nagyságrendben emelkednek, ráadásul a költségvetési kiigazítás miatt egyrészt javul a külső és a belső egyensúly, másrészt mérséklődhet a háztartások elkölthető jövedelme, tehát a kereslet is, ez pedig ármérséklő hatású lehet. Akárcsak a kedvező befektetői hangulat, amely erősíti a forintot. Vagyis - tette hozzá Járai - a többség kedvezőbbnek ítéli meg az inflációs folyamatokat, mint a jegybanki stáb, illetve a tanács kisebbsége.

Vége-e a kamatemeléseknek? E kérdésre Járai azt felelte: a tanács abban egyetért, hogy miután június és október között két százalékponttal emelkedett az alapkamat, erősödött a forint, szigorúbbá vált a monetáris politika. S akik most nem javasolták a kamatok emelését, nem zárkóztak el attól, hogy később ezt megtegyék, ha a folyamatok nem őket igazolnák.

Ez az utalás erősítette tegnap a forintot a kamatdöntés után. Mint Trippon Mariann, a CIB Bank elemzője hangsúlyozta, a forint a bejelentés után kissé gyengült, de Járai megjegyzése és a jelentés tartalmának megismerése után a piac arra a következtetésre jutott, hogy a tanács szünetet tart, ám a következő hónapokban újra az emelés eszközéhez nyúl, ha szükséges.

Járai Zsigmond