Az összeesküvés-elméletek ak

Nincs kizárva, hogy a Litvinyenko-merénylet teljesen közönséges bűnügynek bizonyul - például főbérlője tört az életére, mert nem fizette rendesen a rezsit. De minden bizonytalanság dacára erősödik a NATO-ban és az Európai Unióban is az az érzés: valami "bűzlik" Oroszországban. Ha a Shell Szahalin-szigeti felsülésétől az állítólagosan másodlagos frissességű lengyel húson át a különös halált halt Politkovszkajáig, valamint a nem feltétlen Moszkva-barátságáról híres Juscsenko ukrán elnökhöz hasonlóan megmérgezett Litvinyenkóig nem úgy és nem annyi igaz a manapság visszatetszést keltő ügyekből, ahogy azt esetleg képzeljük, akkor is ott marad közös nevezőként az önkényesség erős gyanúja.

Ennyi a Nyugatnak ma bőven elég. Gorbacsov még dicséretként kapta Thatchertől a mondatot, miszerint "üzletelhetünk együtt". Hiszen ő Brezsnyev, Andropov, Csernyenko után előrelépést jelentett. A pár hete, a lahti EU-csúcson Putyinnak címzett "üzletelhetünk együtt" viszont visszalépés, hiszen neki Bush elnöktől a "my friend Vladimir" is kijárt már. Ez nem a legjobb előjel a pénteken esedékes EU-orosz csúcstalálkozó előtt.

A rövid idő alatt másodszor is Finnországba látogató "Vladimir" fontos, szükséges, de talán kínosabb vendég lesz. Voltak, akik már Putyin lahti meghívásakor is "finlandizációztak", "Kekkonen-korszakoztak" - utalásként a nem kevésbé kínos korszakra, amikor Helsinki még gazsulálni volt kénytelen Moszkvának. Most is gazsulál-e Európa? A Nyugat legalábbis azzal szembesül: Oroszország mára megerősödött. Az egekbe szökő olajárnak is köszönhetően koránt sincs annyira rászorulva a NATO-ra és az EU-ba tömörült országokra. Nem tesz nekik gesztust, nem ígérget, már nyíltan megmondja: nem ratifikálja az energiachartát. Ha akarja, beengedi a lengyel húst, ha nem, hát nem. A NATO gazdasági bizottságából a minap kiszivárgott dokumentum szerint az OPEC mintájára "gázkartellt" kívánnak létrehozni olyan államokkal, mint Algéria, Líbia és talán Irán is. Moszkva tagad. Ki kinek hisz itt?