"Nekünk már Franciaország a hazánk"
Azóta ketten meghaltak, egyikük súlyos beteg, egy másikuk a börtönbüntetését tölti, két család pedig visszatelepült Magyarországra. A többiek viszont így vagy úgy igyekeznek talpon maradni - felkeltve időnként a helyi, illetve a magyarországi sajtó érdeklődését is. Elhelyezkedésre - legalább részmunkaidőre, határozott idejű alkalmazotti szerződésre, alkalmi munkára - azoknak van nagyobb esélyük, akik elfogadhatóan megtanultak franciául. Így például Krasznai Sándornak, aki péküzletben dolgozott, ahol a nyelvet is elsajátította. Vagy a gyerekeknek, akik francia anyanyelvűekkel járnak iskolába, s az Európai Parlamentnek is otthont adó francia nagyvárosban, a legkülönbözőbb bőrszínűek olvasztótégelyében senkinek nem tűnik fel, hogy mások lennének.
Van persze, akinek csak alkalmi takarítói állás jut, másoknak ennyi sem. De a francia szociális ellátórendszer senkit nem hagy teljesen magára. Strasbourg akár a jobbára lakótelepen található lakások bérleti díjának 90 százalékát is átvállalhatja a rászorulóktól. A nyugdíjasok és a rokkantak eleve jogosultak ellátásra, a munkanélküli-segély pedig annyi ideig jár, amíg a kedvezményezett előtte dolgozott. Mindent összetéve egy nagyobb család 1500 euró (387 ezer Ft) bevételhez juthat, ami, ha nehezen is, de elégséges a legszükségesebbekre.