Secondhand szívinfarktus
Az European Heart Journal című tekintélyes kardiológiai szakfolyóirat legutóbbi, 2006. októberi számában közli Francesco Barone-Adesi és munkacsoportja minden bizonnyal széles körben érdeklődést kiváltó tanulmányát, amelynek hatására most már az aktív és passzív dohányosok ádáz harca alighanem véget ér.
A világon legelőször a Dél-afrikai Köztársaságban tiltották be a nyilvános helyen való dohányzást, 2000 októberében. Európában Írország volt az első, 2004-ben. Mára számos európai országban, köztük idehaza is súlyos szankciókkal terhelt jogszabály szabályozza a kérdést. Az olasz kormányzat 2005. január 10-én adott ki tilalmat nyilvános helyekre, ideértve a bárokat, vendéglőket, kávéházakat és diszkókat is, hiába tiltakoztak hevesen az étterem- és bártulajdonosok.
A torinói egyetem említett kutatócsoportja azt vizsgálta, miként alakul a bevezetett tilalmi szabályozás után a heveny szívinfarktus miatt kórházba küldött betegek száma, továbbá, ha van az intézkedésnek ilyen hatása, az milyen gyorsan következik be. Az orvosi szakirodalomban a kórházba küldés gyakorisága hivatalosan elfogadott mérési adat. Példának okáért egy gyógyszer rövid és hosszú távú hatását többek között úgy lehet elemzés tárgyává tenni, hogy megvizsgálják, nőtt vagy csökkent-e a gyógyszerrel összefüggésbe hozható esetek kórházi beküldésének (hospitalizációjának) száma.
A vizsgálatot a 4,3 milliós lakosságú Piedmont tartományban végezték el. Ennek során összehasonlították a dohányzási tilalom utáni és előtti azonos év (időszak) infarktusos kórházi eseteinek számát. Az eredmény megdöbbentő: a teljes dohányzási tilalmat követő időben a 60 év alattiak körében 11 százalékkal csökkent a beküldések (szívinfarktusok) száma. Az adatokat tudományos érvényességű statisztikai számítások támasztják alá.
Sok magyarázatra ez az eredmény ugyan nem szorul, de érdemes kiemelnünk, hogy a 11 százalékos esetcsökkenés csak hozzávetőleg 1 százalékban írható azok javára, akik aktív dohányosok voltak, és a rendelkezés hatására leszoktak a cigarettáról. A kedvező hatás elsősorban a passzív dohányosok - régen követelt - korántsem önkéntes "leszokásának" köszönhető, azaz annak, hogy többé nem voltak kénytelenek füstöt szívni. Ráadásul a tilalom kedvező hatására nem kellett éveket várni, gyorsan bekövetkezett.
Ha feltételezzük, hogy a jelen szabályozást - hazánkban is - mindenki betartja, azaz nyilvános helyen nem gyújt rá senki, még mindig ott vannak a privát szféra passzív dohányosai, a türelmes családtagok, köztük gyermekek, akik ugyancsak veszélyben vannak. Úgy látszik, a dohányos férjet erkélyre száműző feleség mégsem házsártos némber.
A koszorúér-bántalom (következményes szívinfarktussal) csupán az egyik azon betegségek közül, amelyek a dohányzás rovására írhatók. Jól ismert a tüdőrák és hörghurutos állapot közötti összefüggés is. Az aktív dohányzás a koszorúér-betegség kockázatát 100 százalékra növeli, míg a passzív dohányosokon ez a kockázat 30 százalék. Hogy a kávéházban üldögélő száz nem dohányosból ki lesz az a harminc, aki azért kap infarktust, mert a környezetében pöfékelnek, persze nem tudni előre.
Mindenesetre tehát van, és nem is kicsiny esély, hogy a nem dohányzó ily módon, mondhatni másodkézből és messze önhibáján kívül kapjon infarktust. (Az angol szakirodalom a passzív dohányosokat secondhand cigarettázóknak nevezi.) A kifejezés magyar átvétele talán mégsem volna szerencsés, mert nyelvünkben a secondhand a kilós butikok és uraságoktól levetett ruházat kedvező bevásárlási lehetőségét juttatja az ember eszébe. Márpedig a secondhand dohányzás, lám, egyáltalán nem kedvező, sőt semmi jóval nem kecsegtet.
