Jól érezzük magunkat itt mindannyian, nekünk már ez a hazánk. Hálásak vagyunk Franciaországnak, hogy befogadott bennünket. El is boldogulunk: aki tud, dolgozik, aki pedig nem, munkanélküli segélyt kap. Én a nyugdíjamból élek – nyilatkozta lapunknak hétfőn, telefonon Strasbourgból Krasznai Rudolfné. A „Nagymama” - ahogy legalábbis családtagjai bemutatták – egyike azon ötvenkét zámolyi romának, aki öt évvel ezelőtt kapott politikai menedékjogot az elszászi városban.

Azóta ketten meghaltak, egyikük súlyos beteg, egy másikuk börtönbüntetését tölti, két család pedig visszatelepült Magyarországra. A többiek viszont így vagy úgy igyekeznek talpon maradni – felkeltve időnként a helyi, illetve a magyarországi sajtó érdeklődését is. Elhelyezkedésre – legalább részmunkaidőre, határozott idejű alkalmazotti szerződésre, alkalmi munkára – azoknak van nagyobb esélyük, akik elfogadhatóan megtanultak franciául.

Így például Krasznai Sándornak, aki péküzletben dolgozott, ahol a nyelvet is elsajátította. Vagy a gyerekeknek, akik francia anyanyelvűekkel járnak iskolába, s az Európai Parlamentnek is otthont adó francia nagyvárosban, a legkülönbözőbb bőrszínűek olvasztótégelyében senkinek nem tűnik fel, hogy mások lennének.

Van persze, akinek csak alkalmi takarítói állás jut, másoknak ennyi sem. De a francia szociális ellátórendszer senkit nem hagy teljesen magára. Mint Elszász fővárosa önkormányzatának szociális osztályán megtudtuk, Strasbourg akár a jobbára lakótelepen található lakások bérleti díjának 90 százalékát is átvállalhatja a rászorulóktól.

A nyugdíjasok és a rokkantak eleve jogosultak ellátásra, a munkanélküli segély pedig annyi ideig jár, amíg a kedvezményezett előtte dolgozott. Mindent összetéve egy nagyobb család 1500 euró (387 ezer Ft) bevételhez juthat, ami, ha nehezen is, de elégséges a legszükségesebbekre.