„Az Egyesült Államokban a vallástalanok száma közelebb áll a harmincmillióhoz, mint a húszmillióhoz – idézi Gery Wolf, a Wired magazin publicistája Richard Dawkins oxfordi egyetemi tanárt, az Új Ateizmus mozgalom vezéralakját. – Valahol ott tarthatunk, ahol a meleg mozgalom egy évtizeddel ezelőtt. Akkor nekik volt szükségük olyan emberekre, akik a nyilvánosság elé állnak. Minél többen állnak ki, annál többnek jön meg a bátorsága kiállni.”

A biológus Dawkins nevéhez fűződik a ’meme’, a túléléshez szükséges kulturális ismeretek fogalmának bevezetése. A szerző 1976-ban megjelent Az önző gén című bestsellerével egycsapásra közismertté vált. „Túlélőgépek vagyunk – programjukat vakon követő robotszerkezetek, akiknek az a dolguk, hogy megőrizzék a géneknek nevezett önző molekulákat – olvassuk a könyv fülszövegében. – Ki fogom fejteni, hogy a sikeres gén egyik meghatározó tulajdonsága a könyörtelen önzés. A gén önzése rendszerint önző egyéni viselkedésben is megnyilvánul. Ám mint látni fogjuk, vannak olyan sajátos körülmények, amikor a gén saját önző céljait legjobban azáltal érheti el, hogy elősegíti az önzetlenség bizonyos korlátozott formáját az egyedi állatok szintjén. A ’sajátos’ és a ’korlátozott’ fontos szavak az utóbbi mondatban. Bármennyire szeretnénk is az ellenkezőjét hinni, az egyetemes szeretet és a faj egészének érdeke olyan fogalmak, melyek evolúciós szempontból egyszerűen értelmetlenek.”

Dawkins kezdetben az evolúció elméletét és a genetikát népszerűsítő, magyarul is megjelent könyveiben a darwinizmust védelmezte a konzervatív-keresztény kreacionizmus ellen. Azóta kiterjesztette elméletét, és mindenféle vallás – egyre elszántabb – ellenfele lett. Sőt, tulajdonképpen egyetért a kreacionistákkal abban, hogy ha elkezdjük nem szó szerint venni a Szentírást, akkor szükségképp eljutunk az ateizmusig. Csak éppen a kreacionisták szerint ez rossz végeredmény, Dawkins szerint viszont helyes.

Persze Dawkins is elismeri, hogy a tudomány sohasem fogja megcáfolni Isten létét. De azt feleli erre, hogy ilyen alapon a Repülő Spagettiszörny létezésében is hihetnénk, mert arra sincs tudományos cáfolat.

Az Új Ateizmus szerint mindegy, hol kezdi az ember. Kiindulhat „az iszlám vagy a keresztény fundamentalizmus heves kritikájából, vagy valamilyen politikai ellenszenvből. Onnan kezdve vaslogikával eljut mindenféle természetfeletti ostobaság elvetéséig.”

„Mindez nagyon logikus, csupán az a baj, hogy nem nagyon jön tőle lázba az ember, még én sem” – jegyzi meg Wolf. Az Új Ateisták ezért elrettentő víziókkal támasztják alá vallásellenes érveiket.

Dawkins ebben a szellemben írta legújabb, Az Isten-szemfényfesztés című könyvét, amelyben többek közt azt elemzi, „miért vezet háborúhoz, hogyan erősíti a vakbuzgóságot, hogyan függ össze a gyerekek zaklatásával” a vallás. A terrorizmus is vissza-visszatérő hivatkozás, az észérveknél ugyanis hatásosabb az apokalipszis réme. „Amíg elfogadjuk, hogy a vallásos hitet pusztán azért kell tiszteletben tartani, mert vallásos hit, addig nehéz lesz megtagadnunk a tiszteletet Oszama bin Ladentől és az öngyilkos merénylőktől.”

Hasonló húrokat penget A hit vége: a vallás, a terror és az ész jövője című könyvében Sam Harris filozófus, az Új Ateisták egyházának másik apostola. Harris kilátásba helyezi, hogy ha nem mondunk le a hitről, a vallási erőszak hamarosan véget vet civilizációnknak. A mű a megjelenése óta eltelt két év alatt több mint negyedmillió példányban kelt el, és Harris reményei szerint „egyszer csak elég nagy lesz a nyomás ahhoz, hogy kínos legyen Istenben hinni”. Amikor Harris úgy nyilatkozik, hogy az istenhit helyett az ész vallását kellene meghonosítani, Wolf megjegyzi, hogy ez már a francia forradalom után is felvetődött, de még Robespierre is elborzadt tőle.

Az Új Ateizmus hívei, akik magukat szerényen csak okosnak (bright) nevezik, rendszeres gyűléseket tartanak. Londonban például havonta találkoznak. A szervező, Glen Slade 41 éves vállalkozó, Cambridge-ben diplomázott informatikából. Szerinte „a terrorizmus elleni háború ráébreszti az embereket, hogy nemcsak egy vallás van a világon”. A mozgalom vezető teoretikusaihoz hasonlóan Slade ellenségnek tekinti az – Isten létére vonatkozó állítások igazságát eleve eldönthetetlennek tekintő, mérsékelt, nem hívő, de nem is ateista – agnosztikusokat is.

Az új ateistáknak az a legfőbb problémájuk, hogy főleg a felső öt százalékban találnak híveket. Az alsó kilencvenöt százalékot pedig nem lesz könnyű megnyerniük, mert mélyen megvetik. „Nyilvánvaló, hogy politikai téren csekély az új ateisták mozgástere. Az embereket elbizonytalanítja, hogy ennyire biztosak a dolgukban, és miközben a hívőket lenézik, saját nézeteiket sosem kérdőjelezik meg. Sokak szerint ezért ők maguk is fundamentalisták. Mindenkit, aki nem ért velük egyet, a tálibok szövetségesének tekintenek.”

„Az új ateisták prófétikus kirohanásokat intéznek a próféták ellen, vagyis szélsőséges ellenfelei más szélsőségeseknek. Ez már nekem is sok” – vonja meg a mérleget Wolf, aki maga hajlik az ateizmusra, de az Új Ateisták egyházába mégsem lép be.