Rajta keresztül viszont kiválóan be lehet mutatni, milyen az, amikor a gyáva politikusok a választóiktól és az ellenzéki támadásoktól félve egy drága, pazarló és káros támogatási rendszert vezetnek be, és működtetnek, mindaddig, amíg az tarthatatlanná nem válik. Mostanáig. Hogy aztán kényszeredetten valahogyan kifaroljanak abból, amibe ők vitték magukat. Persze nehéz úgy igazságos támogatási rendszert létrehozni, ha valaki "gázáremelés pedig nem lesz" kijelentéssel kerül kormányra. Ekkora ostobaság után nem csoda, ha sikerült egy olyan "szociális" rendszert bevezetni, amelyben jövedelmi viszonyaitól függetlenül mindenki támogatást kapott. Többet a gazdag kisfogyasztó, mint a szegény nagyfogyasztó.

Szociális támogatást annak kell adni, aki arra rászorul, például azért, mert önhibáján kívül kerül olyan súlyos anyagi helyzetbe, amelyen a tőle elvárható cselekedetekkel sem képes változtatni. Egy drasztikus gázáremelés tipikusan ilyen helyzetet teremt azok számára, akiknek erre a pluszkiadásra már egyáltalában nincs pénzük. Aki viszont nem tartozik e körbe, azt "magától értetődő" módon nem kell támogatni. Ezzel ugyanis őt csak nagyobb fogyasztásra ösztönzik, a rá költött pénzt viszont pluszközteherként kell beszedni. Ezt az összeget fordíthatná az állam hasznosabb dologra.

Ha nem ezt teszi egy (több) kormány, akkor szinte definíciószerűen lavírozza magát abba a helyzetbe, amikor az egyre növekedő támogatási összeg hamar túlcsordul az erre szánt kereten. Itt tartunk most. Válaszul nyögvenyelősen megszületett a szociális helyzeten alapuló gázártámogatás. Azt még nehéz megítélni, hogy ez mennyibe kerül majd, és juttat-e méltatlan helyzetbe valóban rászorulókat. Egyelőre csak az világos, hogy a "fogyasztási egységekké" váló, de az eddigi melegségre vágyó emberek kikészíthetik a logaritmustáblát, ha tudni akarják, mennyiért kapják jövőre a gázt.

Az majd az önbevallásos gázár-támogatási nyomtatványok beérkezése után derül ki: azok lesznek-e többen, akik inkább lenyelik a magas gázárat, mintsem hogy segélyért folyamodjanak, vagy azok a tehetősek, akiknek a kamu minimálbérük mögé bújva nem okoz lelki válságot az állam megfejése. Példa mindkettőre van elég.

Akik pedig az új rendszerben a jövedelmükhöz képest aránytalanul magasnak érzik majd a gázszámlájukat, azok még mindig gondolhatnak a kényszerűségből fával és szénnel fűtőkre. Őket többnyire a kutya se akarja támogatni, pedig nekik se a tavalyi áron mérik a brikettet a tüzépben. Pusztán azért szenvednek hátrányt, mert "apolitikus" fűtési módot használnak. Nem baj, legalább kiderül majd, hogy jó az öreg a háznál: a "fatüzeléses" nagymamát be lehet jelenteni a gázfűtéses lakásba fogyasztási egységnek, és akkor nagyobb lesz a támogatás.