Éjszaka még ragyog a mély
Arról is van elképzelésünk, hogy miként lehet kitakarítani egy ekkora területet. Partvis, rongy, veder, spéci takarítógép és kész. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Itt technológiákat és azok leírásait kell pontosan követni, alkalmazni a legfrissebb fejlesztéseket, összehangolni a folyamatokat, mert csakis attól lesz tiszta a metróállomás. A peronon piros ruhás emberek sürgölődnek. A férfi, aki egy hosszúnyelű, széles feltörlővel portalanítja a padlatot, naponta több kilométert is gyalogol. A törlő pedig valójában egy speciális anyagból készült, direkt e célra kifejlesztett 160-as mop, amely magába gyűjti a port, kihasználva a statikusságot, amely jelenségről már hallhattunk Öveges professzortól. A takarítónők a falakat mossák, precízen, minden egyes szegletet, centiről centire. Ők talán negyvenes mopot alkalmaznak és mosószert. A fehér tűzzománc falak tényleg fehérek, a díszkő burkolat ragyog, akár a padló.
Mások a mozgólépcsők közötti balusztrádot portalanítják. A tömegközlekedésben így hívják a két lépcsőt elválasztó részt, amely úgy ingerli az embert egy ülepen való lecsúszásra, amitől csak a vészleállító gombok rettentik el kissé. Mert a mozgólépcsőnek is tisztának kell lennie, igaz a fokok függőleges homloklapjai nem tartoznak a Renomé kompetenciájába. A vaskos szerződésekben ezek napi takarítása nem foglaltatik benne.
A peronon közben már a vizes takarítógépes technikát is bevetették. Egy óra alig telt el hajlamosak vagyunk még azt is elhinni, hogy ezt a berlini utazóközönség is megirigyelné. Azért egy kicsit provokáljuk Horján Lászlót. Katonaviselt ember tudja, hogy mit jelent: takarítani, de alaposan. Mint anno Gonda hadnagy a körletben a falon függő keretezett szolgálati szabályzaton, végighúzzuk ujjunkat egy reklámtábla felső szélén, majd megmutatjuk az ügyvezetőnek. Ő pedig csak néz és mosolyog. Még vasárnapi ebédhez is leülhetnénk azzal a mutatóujjal, mert hogy a tábla felső pereme is tiszta. Horján úr mégis elismeri, hogy retina átültetést azért nem érdemes végezni a Moszkva téri megállóban. A peron végére sétálunk, és az ujjpróba teszt pozitív. Éppen, hogy, de pozitív. Pedig azt alig húsz perce mosták le piros ruhás asszonyok, ráadásul a főnök jelenlétében. „Ezzel nincs mit tenni.” – ismeri be a főnök. A metróban ugyanis, mint az egész városban nagy a por. A szellőzők az alagútból a megállóba fújják, az meg azonnal lerakódik. Ez viszont a világon mindenütt így van, a metró már csak ilyen.
Szóval a Renomé 350 alkalmazottjából éjszakánként 120 megszállja a metrót. Horján úr hangsúlyoz valami olyat, ami Stockholmban nyilván szóba sem kerülne. Mármint náluk minden egyes dolgozó rendesen be van jelentve, a járulékokat is precízen fizetik, mert közpénzekből működő cég nem alkalmazhatna olyan alvállalkozót, ahol nincsenek rendben a munkaügyi követelmények. Vannak dolgozók, akik már évtizede renomésok és mivel Budapesten nem lelni munkaerőt, a város környékéről külön buszokkal szállítják be a dolgozókat. Nálunk nincs lazsálás, se piálás mert éjfél és hajnali négy óra között végezniük kell – mondja el az ügyvezető tömören az alapkövetelményeket. Ennyi idejük van akkor is ha nincs semmi különös feladatuk és akkor is, ha minden állomáson tucatnyi falfirkát kell eltávolítaniuk. Mert, hogy el kell távolítaniuk, azon nincs apelláta. Pedig vannak jó nagy állomások, mint például a Deák téri, ahol 2400 négyzetmétert kell rendbe tenniük. A stadion 1700 négyzetméter, vagyis a Moszkva tér a maga 1600 négyzetméterével nem is túl nagy. Főleg a földalatti vasút állomásaihoz képest, amelyek 200-300 négyzetméteresek.
Az utazóközönség egy része pedig mindent elkövet, hogy legyen munkájuk. Állomásonként átlagosan 3-4 110 literes szemeteszsákot tölt meg a hulladék. A legmocskosabb a Blaha, a Keleti, míg a másik vonalon a Nyugati. A Köki, azaz Kőbánya-Kispest pedig maga a borzalom, amelyet csak a Népliget múlhat felül egy-egy Üllői úti rangadó után.
A járműveket is hasonló műgonddal takarítják, méghozzá hat technológiai lépést alkalmazva. Az egyes a napi takarítás, ülések, kapaszkodók, falak, padlat, vezetőfülke. A másik kettőt nagyjából hetente végzik, ami sokkal alaposabb, a padló és a plafon is vegyszeresen tisztíttatik. Évente kétszer történik a nagytakarítás, amikor még a kocsit is szétkapják egy kissé, hogy például a szellőzőket is alaposan elmossák vagy a kárpitot is kitisztítsák. Így tesznek a villamosokkal is, de a buszokat például nem ők takarítják. Viszont a Hév vonalakon még a töltések melletti területet is kaszálják, ami persze nem klasszikus takarító tevékenység, de a rendteremtéshez tartozik.
Szóval éjjel egykor már szembeötlő a Moszkva ragyogása. A mozgólépcsőn felfelé – bár nagyon felednénk Gonda hadnagyot – azért hosszasan végighúzzuk ujjunkat a balusztrádon. Fehér nadrágban nem igen csúsznánk le, de egy farmerban minden további nélkül.
