Hogy miben szakemberek? Médiaszereplésben például föltétlenül, és bizonyára abban is, ami a képernyő alján a nevük alatt megjelenik. Így beszélhetünk politológusról, választási szakértőről, politikai elemzőről, tanácsadóról, publicistáról stb.

Magyarországon mindenki az, amit a névjegykártyájára felír... Ezek a (főként) urak általában tényleg politológiai végzetséggel rendelkeznek, a politológia pedig akadémiai elismertséggel rendelkező tudományág. Komoly szakmai felelősséggel tartoznak ezért a televíziókban vagy a rádiókban megszólaló képviselői. A politikatudomány művelőit velük azonosítják, jóllehet a tévészereplés önmagában nem tekinthető munkásságuk vagy eredményeik elismerésének.

Az, hogy a különböző tudományágak és területek képviselői időről időre elmagyaráznak laikusok számára ismeretlen összefüggéseket, bemutatnak új kutatási eredményeket és megvilágítják azok hátterét, hozzátartozik az ismeretterjesztés folyamatához. Politológusok is kedvelt vendégei a médiának, viszont választási időszakban és közvetlenül annak lezárása után ez a médiapolitológus társaság az indokoltnál jóval többet szerepel.

Nincsenek sokan, számuk tán a fél tucatot sem éri el, viszont többször szólalnak meg a médiában, mint a politikusok maguk! Felelősségük így a tudományosság oldaláról vizsgálva szembeötlő! Egyrészt nem történik még kampányidőszakban sem annyi esemény, ami napi többórányi elemzésre méltó lenne, másrészt hiányzik az eltelt idő, ami egy adott feltételezés igazolásához elengedhetetlenül szükséges. Persze, ha médiajelenlétük indoka csupán a szórakoztatás, akkor egy háromperces politikai eseményt elemezhetnek félórán keresztül, csak erről a foci vb szakkommentátori teljesítményei jutnak az eszembe: vagy visszamondják azt, amit amúgy is láttunk, vagy előbb-utóbb nem tudnak kikeveredni a saját maguk által kreált klisékből.

Mivel következtetéseik ily módon nem tudományos alapossággal elkészített elemzéseken alapulnak, az általuk vázolt jövőkép nem más, mint világnézetük vagy politikai meggyőződésük vizionálása, tehát politizálás.

Nem baj persze, ha egy politológus politizál, csak válassza ketté tudományos és közéleti tevékenységét! Az ő médiamegjelenésük ilyenformán közszereplés, amit viszont a szakmaiság látszatával álcáznak.

A legproblémásabb azonban, ha a politika rendeli a különböző műsorokba a politológust. Ez, túl azon, hogy törvénytelen, immorális is, és sérti a szakmai etikát. Mintha a kritikus azt bírálná, amit saját maga rendezett! A politológusok ugyanis sok esetben politikai pártok tanácsadói, profik, csak nem kellene úgy tenniük, mintha elfogulatlan elemzők lennének. Ha azonban nem is tanácsadók, és csak azért fizetik őket, hogy a televíziókban az adott politikai oldal álláspontját képviseljék, akkor már a politológia magyar világa is olyan korrupt, mint amilyennek sokan azt a politikát képzelik, amit médiapolitológusaink oly szívesen bírálgatnak.

Dr. Farkas Péter

a politikatudomány doktora (Nizzai Egyetem)