Dr. Siposs három élete
Mindenekelőtt a hajáról.
Ha jól körülnézünk Budapesten, hozzá hasonló, idősebb hippi fazont nem nagyon találunk, a beatkorszak virággyermekei a város köztereiről és zaklatott koncerttermeiből a meghitt kártyaszobák mélyére húzódtak vissza, hajukat levágatták, norvégmintás pulóverekbe bújtak. Dr. Siposs azonban - bár határozottan kijelenti: sohasem volt a hippikorszak virággyermeke, amúgy konszolidált külseje ellenére háta közepéig érő - ne szépítsük: egyre ritkuló - hajzuhatagából nem enged. A védjegye mintegy. És ezzel alighanem semmi baj sincs, amikor Mozaik nevű jazzfolk együttesével a színpadon énekli világzenei fordulatokkal átszőtt dalait, valamint akkor sincs baj vele, amikor dolgozószobája mélyén indián nyelvkönyveit írja, de alighanem különösnek tetszik, amikor először lép be egy-egy gimnáziumi osztályba, hogy kérem szépen, én vagyok az új fizikatanár.
Kezdjük az elején.
Középiskolás évei alatt Siposs András azon kevesek közé tartozott, akik azt vallották, hogy a matematika és a fizika - miközben az emberek nagyobb része szerint e két tudomány ördögnek a tömjénfüst - esztétikus tantárgy. Szerinte a szervezettségnek és a rendnek olyan magas fokú harmóniája, amely máshol nem található meg. Imádta az említett tudományokat, így tehát teljesen kézenfekvő, hogy a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakára jelentkezett. Háromszor próbálkozott, egyszer az utolsó rostán bukott el. Nem lett színész, sohasem léphetett színpadra a vele együtt felvételiző Bubik Istvánnal, Balikó Tamással vagy Szerednyei Bélával.
Maradt a matematika és a fizika. Az egyetem elvégzése után, 1982-ben, a Tungsram gyár egyik kutató-fejlesztő mérnöke lett, öt év múlva pedig matematika-fizika szakos tanár. A gyárban, a kor tréfálkozási szokásainak megfelelően, Szandokánnak szólították a szakik, de nem bántó éllel, inkább a velük egy hajóban evező csodabogárnak kijáró barátságossággal. Mi tagadás: nem volt könnyű magukban összerakniuk a Siposs-féle mozaikot. Amelynek egyik darabja a tudományos munkát végző loboncos fiatalúr kontúrját idézi, aki számukra értelmezhetetlen képlethalmazokba temetkezve egy speciális vákuummérő működését kutatja. A másik a gyár ünnepségein gitárjával színpadra lépő előadóművészt vetíti elénk, a harmadik pedig az akkor még országos eseménynek számító Ki mit tud? televíziós döntőjén fellépő művészt, aki zenészként és versmondóként néz rájuk a képernyőről.
Öt év és egy műszaki fizikai doktorátus után búcsút intett a gyárnak, majd a Táncsics gimnázium tanára lett. Egy híján húsz évig próbálta ott a tanulók fejébe tölcsérezni a matematika és a fizika tudományát, a tanításról erős szeretettel beszél, talán még annál is nagyobb szeretettel a tankönyvírásról. Nem mellékesen: az ő nevéhez fűződik az a matematikai példatár, amelyből évek óta valamennyi érettségiző felkészül. - Mondjon valaki még egy szerzőt - mosolyog -, akinek félmilliós példányszámban piacra dobott könyveit elkapkodják a vevők...
A fentiekben még alig esett szó dr. Siposs Mozaik nevű zenekaráról, mely egy gimnáziumi együttesből nőtt ki, már amennyiben komoly kinövésnek tekinthető egy olyan csapat, mely messze elkerüli a divathullámokat, és három évtizeden keresztül a világzenének egy családias szeletét játssza. Viszont, amelynek tagja Deseő Balázs (Animal Cannibals, Subbass Monster, Ladánybene 27 stb.), amelyben olykor felbukkan Falusi Mariann (Pa-Dö-Dő) vagy Benkő László (Omega). Dr. Siposs most boldog, mert megjelent első hivatalos, előre (és jól) megfontolt szándékkal, de egyáltalán nem nyereségvágyból elkövetett lemeze, A csodákra itt az idő című album.
És akkor az indiánok.
Azt mondja, soha nem járt Észak- vagy Dél-Amerikában, legfeljebb pesti aluljárókban látott közelről indiánt. Olvasott viszont Karl May- meg Cooper-könyveket, tátott szájjal nézte Gojko Mitic, szerb származású német demokratikus indiánt, és nagyon megtetszett neki a békepipát szuttyogó rézbőrűek világa. Lévén alapos ember, széles körű néprajzi, kultúrtörténeti, nyelvészeti ismeretekre tett szert e tárgykörben, ma már indiánügyekben elismert szaktekintélynek számít idehaza. Előbb a Világirodalmi Lexikonba írt ilyen tárgyú szócikkeket, később folyóiratokban is egyre többet publikált. 1999-ben a Világ nyelvei című, első magyar nyelvű nyelvészeti lexikonban rábízták az indiánokkal kapcsolatos részt, kiadót keres az általa szerkesztett és a világon egyedülálló indián nyelvészeti óriás térképhez, a közelmúltban jelent meg Az indián nyelvek című önálló kötete, melynek tudományos gabalyodásaiba most ne menjünk bele. Talán csak annyit: a nyolcszázhatvan indián nyelvet, azok belső nyelvrokonsági viszonyait elemző, magyar helyesírásukat megalkotó, igen alapos mű.
Utóbbiak hallatán ismét szemügyre vesszük Siposs András - most se röstelljük - kissé ritkuló hajzuhatagát, és sokatmondóan bólogatni kezdünk. Ő pedig nem tiltakozik, nagyjából tehát jól tippelünk: ha akarja, zenész, ha akarja, indián. És ha ehhez még a matematika és a fizika tudományát is hozzáadjuk, a végeredmény dr. Siposs három élete lesz.
