A szerkesztőség szomszédságában építkeznek. A falnál álló fák tövében halomnyi szemét, az odafigyelés nélkül végzett munka tipikus útjelzője. A munkások arról a részről már elvonultak, a hulladék maradt. Egyszerűbb lenne a munka során képződő hulladékot a nap végén összecsomagolni, de erre mifelénk valahogy nem fűlik az építkezők foga. Tudom, ez is szemlélet dolga. Ami a Lajtától nyugatra elképzelhetetlen, az nálunk megváltoztathatatlanul uralja a környezetről alkotott szemléletet.

A hét végén a Velenceihegységben túráztam. A védett területen több szemétkupac szolgált magyaros turistaútjelzőként, a gránit Ingókövek festékkel összefirkálva, az ösvényeken pedig mindenütt az előszeretettel tilosban járó kroszmotorosok nyoma. A társaságunkban lévő természetvédelmi felügyelő mesélte, a szemetet a környékbeli falvakból cipelik ide, s ha a kupacban nem találnak személyre utaló iratot, nehéz a tettes azonosítása. A motorosok által a védett erdőbe az interneten szervezett programokat sikerült ugyan leállíttatni, de a dúlást nem.

Mintha képtelenség volna nálunk az emberekkel elfogadtatni a természet, a környezet szeretetét, tiszteletét. Jellemző, hogy a hegyen öszszesen egy férfivel találkoztunk, aki kislányával élvezte a sétát. Igaz, ő is amerikai volt, időlegesen épp Agárdról.