az SZDSZ ügyvivője, a parlament emberi jogi bizottságának tagja

Ezt azzal együtt mondom, hogy magam is azon az állásponton vagyok, Gergényi Péter nyilatkozatainak egy része joggal kritizálható. A másik megfontolás az emberi jogi kérdések felelős vizsgálatával kapcsolatos: a vitatott események idején hivatalban lévő vezető akkor jár el helyesen, ha maga is részt vesz a túlkapások kivizsgálásában.

A köztársaság rendőrségét alantas támadás érte a legnagyobb ellenzéki párt részéről. A Fideszt nyomasztóan súlyos felelősség terheli mindazért, ami történt. A szélsőséges radikálisokat a közéleti szalon szereplőiként kezelő permanens kettős beszéd, a baloldaliak és liberálisok politikai létjogosultságát megkérdőjelező gesztusok hosszú sora alapozta meg a randalírozók fellépését. Maguk mellett tudhatták a Fidesz paszszív ideológiai támogatását. A nyilvánvalóan képtelen '56-os párhuzamok gyártása, elfogadása, sugalmazása aktív eszközként érzékeltette a "Magyar Polgári Szövetség" részéről a politikai védelmet, olykor bujtogatást a rendzavarók háta mögött. A 23-án felfegyverkezve a rendőrökre támadó szélsőséges tüntetők politikai menedéket kerestek az Astoriánál. Utólag úgy tűnik, meg is találták. Az Astoriánál gyülekezők egy része katasztrófaturistaként, másik része pedig békésen, de támogató szimpatizánsként meg akarta nézni, látni akarta, milyen az, amikor valakik "megindulnak a kormány ellen". Itt is, ott is lengtek az árpádsávos zászlók.

A törvényi kötelességét teljesítő rendőrséget ezek után rendőrállami módszerekkel, a békés tüntetők provokálásával, a kődobálóknak az Astoriára való nyomásával vádolta meg a Fidesz. Támadása heves, ami érthető: felelőssége hatalmas. Támadása hazug. Nem véletlen, hogy nem nyújtottak be vizsgálóbizottsági kezdeményezést. A Fideszt nem az emberi jogok védelme vezérli. Egy ilyen helyzetben a demokratikus politikai berendezkedést védő erőknek ki kell állniuk a rendőrség mint testület mellett. A rendőrséget mint testületet pedig annak vezetői testesítik meg.

A főkapitány marasztalása helyes az emberi jogi kérdések miatt is. Egy túlkapás is túlkapás, s itt nem egyről, hanem néhány tucatnyi esetről lehet szó. Ezeket ki kell vizsgálni, a hibákat be kell ismerni, a felelősséget meg kell állapítani. Helyes, ha mindezeket az az első számú vezető teszi meg, aki a harci helyzetben a tőle elvárható, természetes módon kiállt beosztottjai mellett.

A tények józan számbavételére és felelősségvállalásra van szükség. A példátlan rendőri erőfeszítésért köszönet jár, az elkövetett hibákból pedig tanulni kell. Mindenkinek. Annak megtanulása, hogy tömegoszlatás közelében senki ne maradjon érdeklődőként, kinek-kinek egyéni felelőssége. Másrészről a rendőrök egyenként és testületileg is az államot képviselik. Szabadságjogaink akkor vannak biztonságban, ha garantálható, hogy mindenki betartja az alapvető szabályokat szabadságjogai gyakorlása közben. Ennek biztosítása, ha kell, kikényszerítése rendőrségi feladat. Szabadságjogaink viszont akkor vannak biztonságban, ha a rendőrség is betartja a vonatkozó szabályokat. Az arányosság elvét tiszteletben kell tartani, az ellenállást nem tanúsító, vagy az arra már képtelen, megbilincselt rendbontók bántalmazása nem tűrhető el. Az eljáró rendőröknek azonosíthatóknak kell lenniük. Ki kell, hogy alakuljon a nálunk még sohasem használt gumilövedékek alkalmazásának protokollja (csak a tömeg különösen veszélyes tagjai ellen, megfelelő távolságról stb.).

Nem folytatható az eddigi stílusban a szeptemberi-októberi eseményekkel kapcsolatos vita. A rendőri túlkapások számának és jellegének objektív leírása, a felelősség szintjének és mértékének meghatározása nem lehetséges olyan hisztérikus politikai viszonyok közepette, amikor a valóságtól - ha nem is egyforma mértékben, de mégiscsak - egyaránt elrugaszkodott valóságértelmezések csapnak össze. Nem tudok azonosulni a Gergényi Péter melletti kritikátlan kiállással, mert ha az egyik részről rendőrállami eljárásról, békés tüntetőket provokáló és megtámadó rendőrségről beszélnek, a másik oldalon pedig néhányan a rendőrségi intézkedések hibátlanságát sugalló nyilatkozatokat tesznek, igen nehézzé válik a tények objektív felmérése. Pedig nagy szükség lenne erre éppen az emberi jogi megközelítés határozott és (!) precíz képviselete érdekében, ami az SZDSZ fontos feladata volt és marad.