az Alapítvány a vidrákért ügyvezető elnöke

Jelenleg cirka kétmillió hektár tartozik a Natura 2000 hálózathoz. Ezen az igen jelentősnek mondható területen bevezetett korlátozások több ezer gazdálkodót érintenek, akik joggal várhatták, hogy ha már az általuk művelt terület uniós természetvédelmi érték lett, akkor a beígért módon és időben megkapják a kompenzációt.

Nos, éppen októberben, amikor a vidéki útlezárásokat tervezték országszerte, terjedt el a hír, hogy erről szó sem lesz! A természetvédelmi tilalmak változatlanul életben maradnak, de az ezekből származó gazdálkodói veszteséget kizárólag a termőföld tulajdonosainak, bérlőinek kell viselniük a továbbiakban is.

Ugyanis az Új Magyarország vidékfejlesztési-stratégiai terv augusztusi, tárcaközi egyeztetésre szánt változata egyértelműen azt tartalmazza, hogy a kompenzációs kifizetésekre legkorábban 2009-ben kerülhet sor. Vagyis a Natura 2000-es területbesorolást kapott gazdáknak 2004 és 2009 között önmaguknak kell minden természetvédelmi korlátozásból származó veszteséget viselniük. Ezt az említett dokumentum azzal indokolja, hogy a rendelkezésre álló uniós forrásokat más célokra kívánják fordítani, például erdősítésre; de hogy miért ez a hirtelen átcsoportosítás, arra nem ad választ a tervezet.

Emlékezzünk vissza: az elmúlt években, már jóval uniós csatlakozásunk előtt is, megszámlálhatatlanul sok fórumon (szakmai rendezvényeken, gazdatalálkozókon, ismertető kiadványokban, újságcikkekben, televíziós és rádiós műsorokban, interneten) győzködték a gazdákat a természetvédő civil szervezetek és az állami természetvédelem egyaránt, hogy a Natura 2000-es uniós elvárások milyen előnyökkel és kedvező támogatási formákkal, pályázatokkal járnak majd. Lassan, nagyon lassan sikerült az évek során elérni azt, hogy a gazdák jelentős része elhitte és elfogadta az oly sokat hallott ígéreteket, és ezért, amikor elkezdődött a területek kiválogatása, sokan maguktól ajánlották földjeiket a Natura 2000-be. Bíztak és hittek abban, hogy most valóban úgy lesz minden, ahogy mondták nekik.

Köztudott, hogy természeti értékeinket csak úgy lehet igazán megőrizni, helyreállítani, ha abban azok is érdekeltek, akik azokat fenntartják, kezelik. Így van ez például az extenzív művelésű halastavakkal, amelyek napjainkban - az uniós országokban szinte egyedülálló módon - páratlan természeti értékeket őriznek meg számunkra. Magyarország kontinensszerte a leggazdagabb vidrapopulációval rendelkezik, zoológuskörökben vidranagyhatalomnak neveznek bennünket. Ezt az extenzív halastavakon élőknek, gazdálkodóknak köszönhetjük elsősorban. Nemkülönben a vízimadarak sokaságát, a gazdag, változatos madárvilágot. Ezeket az élőhelyeket fenntartani azonban nem olcsó mulatság, volt is a múltban sok-sok konfliktus a gazdák és a természetvédelem között, mígnem lehetővé vált a Natura 2000-es területek kijelölése. A halastavaink jelentős része is megkapta a Natura 2000-es besorolást, hogy végre 2007 nyarától uniós segédlettel csökkenthessék az ott gazdálkodók veszteségeit.

Vajon mi indokolja, hogy a kompenzációra szánt pénzt átcsoportosítsák? Milyen alapon várják el, hogy még három évig csak a gazdát terhelje minden korlátozásból származó veszteség? És hogyan várhatnák el ezek után, hogy a gazdák partnernek érezzék magukat, és nem kiszipolyozott szolgaszemélyzetnek? Melyik felelős politikus vagy államigazgatási potentát fog kiállni a gazdák elé, hogy ezt elmagyarázza? Vajon lesz-e erre bárkinek is mersze? És mikor, mert eddig nem volt?

Tavasszal, a választási kampány során az akkori és az azóta is legnagyobb ellenzéki párt indított támadást a legértékesebbek közé tartozó élőhelyeket fenntartó, megőrző gazdálkodók, nevezetesen a természetes vizeinknél halászatból élők ellen, mondván, hogy tevékenységük nemkívánatos hazánkban. Hogy miért, az még mostanra sem derült ki, hiába akartuk az elmúlt hónapokban megismerni és megérteni az érveiket, válaszként annyit közöltek: a parlamenti választások elvesztése után ez a téma már nem aktuális a Fidesz számára. Holott szándékukról áprilisban még a legnépszerűbb horgászati lapban is egy egész oldalas - finoman szólva is butaságoktól hemzsegő - politikai hirdetést tettek közzé.

Szerencsére elképzelésük nem valósulhatott - és remélhetően nem is valósul - meg, és nemcsak azért, mert nem ők kerültek kormányra, hanem azért sem, mert indítványuk bumerángként ütött vissza rájuk: a halászati és természetvédelmi szervezetek, kutatóintézetek soha nem látott egységben álltak ki a természetes vizeinknél halászatból élők érdekei mellett.

És most itt van az újabb próbatétel: a Natura 2000-hez kötődő kompenzáció elmaradása, többéves elcsúsztatása. Ha ezt valóban meg akarják tenni, az olyan viszályt gerjeszthet, ami alaposan elmérgesítheti a gazdák és a természetvédelem már-már "konszolidálódott" kapcsolatát: tiltakozások, tüntetések várhatók, és - mint azt Csongrád megyei gazdáktól hallhattam - a Natura 2000-es rendelet előírásainak tudatos megszegése. Még akkor is, ha ezért komoly büntetéseket ró majd ki a természetvédelmi hatóság: "Inkább büntessenek meg, forgassanak ki mindenemből, de ez így nem mehet tovább. Elég abból, hogy miközben egyre nehezebb megélni a gazdálkodásból, még a természetvédelem is bennünket nyomorgat. Mindennek van határa, és úgy gondolom, most elértünk erre a határra, amikor azt kell mondani: eddig, és ne tovább, legyen bármi is az ára" - mondta október 6-án keserűen az egyik tüntető gazda.

Valóban ezt akarják elérni? Ez lenne a cél?