A Diák Verzión olyan filmeket vetítettek, amelyek kapcsolódnak a középiskolai tananyaghoz. Így '56-ról, a burmai népirtásról, menekülő laosziakról és brazíliai nyomornegyedekről. Hol engedélyek, hol az érdeklődés hiányában csak az '56-os felvételeket, illetve az Afro Reggae című amerikai-brazil dokfilmet mutatták be. Ez utóbbit egy budapesti gimnázium diákjai nézték meg.

A helyszín Rio de Janeiro 300 favellájának egyike. A hullámlemezekből összetákolt viskók közül az egyetlen kiút a drogkartellhez vezet. - Kisgyerekként anyám éneke helyett fegyverropogásra aludtam el - meséli az elején a nyomortelep egyik lakója, a főszereplő Anderson Sá. A korrupt rendőrség és a bandák háborúja több száz áldozatot követel évente. Például hősünk testvérét is. Anderson felhagy a drogkereskedelemmel, és azon kezd gondolkodni, "hogyan használhatná a zenét a változás hangszereként". Afro Reggae néven bandát alapít, hiphopot játszva kínál alternatívát a favella fiataljainak, akik között így egyötödére csökken a drogkatonák száma. Hollywoodi szuperprodukcióba illő vágások, kameramozgások és légi felvételek 80 percen át - mintha nem is doksi lenne, hanem egy amerikai rendező műve. (A Nemzetközi Dokumentumfilm Szövetség a legjobb filmnek járó díjjal jutalmazta.)

Anderson Sá a filmben maga a Megváltó. A favella felbolydul, a drog helyét átveszi a zene, minden egyre jobb. Míg a film vége felé, mikorra már egészen megszerettük, súlyos baleset éri, lebénul. "Talán sosem áll talpra", mondja az orvos, de hála hitének és a tenger istennőjének, két perccel később már a színpadon ugrál. Happy ending.

- Irtó jó film - mondja egy diák a stáblista után -, kár, hogy nem hiszem el.

A szervezők az origo főszerkesztőjét, a brazil zenében jártas Weyer Balázst hívták meg a vetítést követő "interaktív tanórára". A körülbelül 40 fős nézőközönségből négy maradt beszélgetni. Hiába, a novemberi ragyogó napsütésnek még az Afro Reggae sem alternatíva.

A szervezõkkel együtt ennyi diák maradt a vitára. Az asztalnál Weyer Balázs