MSZP-Fidesz: 2-1 (0-1)
A koalíció számára az első magas labdát Orbán Viktor strasbourgi beszéde adta fel. A Fidesz elnöke súlyos politikai hibát követett el, amúgy pedig saját csapdájába esett bele. Orbán idehaza a kétértelmű megfogalmazásokhoz szokott, hogy mondatai valamilyen módon védhetők legyenek, de a szélsőjobboldali közönség is értse a kódolt üzenetet (lásd például: "neki kell menni a kormánynak"). Ezúttal a Gyurcsány-kormány támogatásának megszüntetésére kérte az Európai Uniót, amit a kormánykoalíció azonnal értelmezett, és kizárólag a brüsszeli fejlesztési pénzek megvonására "húzta rá" Orbán mondatait. A Fidesz elnöke nem tudta megvédeni szavait, ezért inkább kommunistázott egy nagyot, ami már önmagában is a kommunikációs csatában elszenvedett vereség beismerése volt a részéről (ezen az sem javított, hogy a külügyi bizottság ülésén ismét feltörölte a padlót a felkészületlen koalíciós politikusokkal).
Októberben, és főleg a 23-i zavargások után a Fidesz kommunikációja a rendőri fellépésre összpontosított, azt állítva, hogy a hatóság "brutálisan" és jogszerűtlenül lépett fel, tudatosan a Fidesz-nagygyűlés résztvevői közé terelve a rendbontókat. Mindezt a Fidesz egy logikai láncra fűzte fel: rendőri brutalitás - posztkommunista kormány - hazudnak és lőnek, pont, mint '56-ban - az MSZP semmit sem változott - alkotmányos diktatúra van. A rendőri brutalitással kapcsolatos érvek eleinte csak a Fidesz-közeli médiában kaptak teret. A Fidesztől független, illetve a kormánypárti sajtó csak nagyjából egy hét múlva kezdett a témában a rendőrség ellen fordulni, amikor jöttek a képek, a tanúk beszámolói, és a rendőrség kommunikációs ügyetlenkedései. A Fidesz váratlan szövetségesre lelt az SZDSZ holdudvarába tartozó jogvédőkben, a párt egyes politikusaiban, akik szintén elítéltek bizonyos eseteket.
Ám a szélesebb közvélemény szemében a fő vád - politikai utasításra a rendbontókat a Fidesz-nagygyűlésre terelő rendőrség - pillanatok alatt összeomlott, amikor nyilvánosságra kerültek az október 23-i rendőrségi és a rendbontók vezetői között lehallgatott beszélgetések felvételei. A kormány csapdába csalta a Fideszt. A nemzetbiztonsági bizottság ülésén Szilvásy György még csak megvádolta a Fideszt rágalmazással és a rendbontókkal való kapcsolattartással, ám a kötelező titkosításra hivatkozva nem állt elő bizonyítékkal. A Fidesz kénytelen volt nyilvánosságot követelni (ellenkező esetben elismerik a vádakat), amit másnap meg is kaptak. Jól jelzik a Fidesz zavarát a válaszreakciók: előbb az összes anyag nyilvánosságra hozatalát követelték, majd azzal vádolták a kormányt, hogy fideszes politikusokat hallgatnak le, végül a lehallgatott telefonbeszélgetés gyanús "tisztaságával" próbálták azt sugallni, hogy azokat a Nemzetbiztonsági Hivatal hamisította. Ám Szilvásy másik vádjára (miszerint a Fidesz kapcsolatban állt a rendbontókkal) sem tudott a párt elfogadható választ adni: Ékes Ilona képviselőnőt az ismert, neonácinak tekintett közszereplő "vallomása" kényszerítette magyarázkodásra, aki szerint napi kapcsolatban állt a fideszes politikussal (ő amúgy ezt cáfolta), Demeter Ervin pedig csak bagatellizálni tudta a Grespik Lászlóval való találkozóját.
Ám az igazi változás a korábbi hetekhez képest, hogy a kormány levegőhöz jutott és elkezdhetett kormányozni - bár még messze nem úgy, ahogy valószínűleg szeretné, hiszen váratlan ügyek (pl. a Gergényi nyugdíjazási kérelmét követő rendőrlázadás) állandóan bezavarnak a képbe. Mindenesetre a kormány két szimbolikus ügyben is győzelemre áll a reformok tekintetében.
Patikafronton szinte már kijelenthetjük: győzött a kormány, hiszen két független szereplő is kiállt a liberalizáció mellett (GVH, Országos Kereskedelmi Szövetség), és maguk a patikusok is lépni kényszerültek, megkezdték a gyógyszerek internetes(!) értékesítését. Egyébként a patikusok rémhírkampánya, amely a médiában korábban uralta a teret, mára visszaszorult a gyógyszertárakban elhelyezett röplapokra és aláírási ívekre, amelyekkel elsősorban a nyugdíjasokat és a Fidesz-szavazókat célozzák meg, feltételezve, hogy az előbbiek úgyis mindent elhisznek, az utóbbiak pedig pártutasításra gondolkodnak.
Meglepetés viszont a felsőoktatási reform terén elért fordulat. A reformok elleni tiltakozás egyelőre elmarad a várakozásoktól. A diákok tandíjellenes tüntetése csak mérsékelt érdeklődést váltott ki. Az október 19-i demonstrációra még a kivonuló Fidesz-szimpatizáns nagymamákkal együtt is csak pár ezren voltak kíváncsiak, miközben 1996-ban még több tízezren tüntettek a Bokros-csomag keretében tervezett tandíj ellen. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az egyetemi rektorok már több ízben kiálltak a kormányzati elképzelések mellett, akkor már-már csodáról beszélhetünk.
De a Magosz tervezett traktoros demonstrációja sem elsősorban azért maradt el, mert Demszky Gábor kitiltotta a traktorokat a fővárosból, hanem inkább amiatt, mert kiderült, hogy a Magosz mögött sem állnak ott a "gazdák tízezrei".
Mindezek fényében az október elsejei kiütéses vereség után a koalíció kilátásai egyáltalán nem rosszak, míg a Fidesz a népszavazási kérdéseivel gyakorlatilag legalább egy évre megmerevítette álláspontját, és nemigen lesz lehetősége bármilyen politikai fordulatra arcvesztés nélkül. Hacsak nem történik "arcveszejtés", vagyis vezetőváltás a párt élén.
Gyurcsány Ferenc pozíciója - hála Orbán Viktor ultimátumának - ma sokkal erősebb a pártján belül, mint volt szeptember közepén. A démoni Orbántól rettegő szocialisták teljesen összezártak, a kormány bukásának, Gyurcsány leváltásának a leghalványabb esélye sincs - egyelőre. Így a miniszterelnök kicsit nyugodtabban vághat neki a költségvetési vitának.
