Nehéz lehet most szabadságpártinak lenni. Főleg, amikor lőnek. Na jó, nem lőnek - bár az egyik belvárosi rendőrörs megtámadásakor erre nem mertünk volna fogadni. Nehéz lehet rendpártinak lenni. Ha az ember fél, nehéz megbíznia egy rendőrben, akiről, ha gáz van, elfáradt hűtőmágnesként potyog le az azonosító. Nehéz lesz majd tavasszal, Kuncze Gábor után az SZDSZ új elnökének lenni. A pragmatista-rendpárti vonal Kóka Jánosának valószínűleg Fodor Gáborral, esetleg Szent-Iványival kell mérkőznie. Egy győzelem azonban máris bezsebelhető: a pártelnök-választási kampány azt eredményezte, hogy a rendőri fellépésen túl, az SZDSZ értékpreferenciájáról vita kezdődött. A polémiát Kuncze közleménye robbantotta ki, amelyben Gergényi Pétert kapacitálja, ne menjen már nyugdíjba, olyan jól kijöttek eddig is... Több se kellett a SZDSZ elnökválasztásról elnökválasztásra fölbukkanó "belső ellenzékének": csípőből kezdett tüzelni. Néhány lövés talált is: előbb tán tetszene kivizsgálni a viperát sosem látott, földön fekvőt még életében nem rugdosott, "dehogy pofán lövő" rendőrök tetteit, parancsait - s csak azután feltenni a kérdést: kell-e Gergényi, és ha igen, kinek.

Nehéz lehet az újságolvasónak is. Merthogy akkor most a budapesti főkapitány azért kérte a nyugdíjaztatását, mert nem bírta, hogy a szocik vele verették szét a "békés tüntetőket"? Kellett egy bűnbak? És akkor az SZDSZ beáll ezek mögé?

Nehéz viszont nem látni, hogy a Gergényi-vitában exponálódott politikusok két csoportja szinte pontosan fedi a Kuncze-örökség pártiak, illetve a fodorista "szabadcsapatok" halmazait. Jó volna mögöttük ideákat is látni, ám nehéz a problémákat elvi síkon megítélni - azok többnyire a gyakorlatban mutatkoznak. Meglehet, ez az SZDSZ értékválságának egyik fontos összetevője: a szabadságjogok melletti elvi elkötelezettség hogyan porlad a semmibe a gyakorlatban. Például, amint félni kezdünk.

Nem nehéz föltenni a kérdéseket: meddig képviselhetők a liberális elvek? Mit mondasz annak az embernek, aki árpádsávos mintát vesz fel egy zsidó név hallatán, aki önkéntelenül is utánafordul egy muzulmánnak látszó kendőnek, automatikusan a zsebéhez nyúl egy roma, macskakőhöz egy rendőr, Molotov-koktélhoz egy komcsi láttán? Azt, hogy tégy, amit akarsz? Vagy lecsukatod? Ennél szofisztikáltabb liberális választ nem hallunk. Ha megnézzük az önkormányzati választások eredményét, ezzel a többség így lehet. Erő, rend, kemény kéz viszont - igen...

Nehéz megjósolni, mi lesz a kifutása az elnökválasztási kampánynak: ki integrálja az értékelvűség/pragmatizmus, szabadság/rend satujában vergődő embereket. Bárkinek, aki pártelnöki ambíciókkal lép föl, muszáj lesz ezekhez a fogalmakhoz párban visszanyúlnia. Mert, ha nem teszi, az SZDSZ-t úgy üthetik ki a parlamentből, mint az ellenállót, aki beállt a rendőri sorfal elé.