Mára ez az abszurd történet ugyanúgy feledésbe merült, mint a Millenáris-sztori egész genezise. Az a nagy svunggal megvalósított, de visszatekintve feltűnően józannak látszó ötlet, hogy ha van egy olajjal átitatott, épületekkel zsúfolt földdarabunk az ország legdrágább helyén, akkor próbáljuk belőle némi előzetes ráfordítás árán a lehető legtöbb pénzt kicsiholni. Így jött az idea, hogy a hajdani Ganz-gyár területén szülessék egy látványos park, egy nagyszabású kiállítás a millennium alkalmából, aztán ha annak vége lesz, majd dobra verik az immáron bejáratott, értékesebbé vált telkeket.

Egy színtiszta üzleti képletet öntött tehát nyakon a Fidesz-kormány Álmok álmodóival, Millenniumi kódexszel, ezredévi imázsfényezéssel. De ez a kendőzés olyan jól sikerült, hogy a következő kabinet egyszer és mindenkorra tévútra állt tőle. Besétált a szimbolikus politizálás csapdájába: a drága beruházásra válaszként néptribuni lelkesedéssel kiáltotta, hogy ő köztulajdonban és a kultúra szolgálatában tartja a Millenárist. A konzervatív múltbarévedésre pedig úgy felelt, hogy ő nem mást hoz itt létre, mint a Jövő Házát.

Csak aztán az elmúlt négy év irtózatos totojázását ne láttuk volna. A soha meg nem valósuló tervekre kidobott százmilliókat, a Fidesz-érában oly sokat ostorozott titoktartást felváltó, de hasonlóképp sűrű - a költségvetés vonatkozó sorait mindvégig beterítő - homályt, a zűrzavaros káderügyeket. S ne vettünk volna részt több tucat sajtótájékoztatón, ahol az éppen illetékes felelős vezető látványos környezetben (park füvén, életveszélyes munkagödör fölött egyensúlyozva) végső soron nem mondott semmit.

Hetedik éve várjuk a választ, hogy funkciójával vagy az érte kapható tetemes magántőke révén szolgálja-e majd a köz céljait a Millenáris. Ha megmarad állami intézménynek, akkor a részben kölcsönkiállításokkal, nagy látványelemekkel operáló Jövő Háza, vagy netán a megfelelő bemutatóhely nélkül vegetáló műszaki, esetleg építészeti múzeum rendezheti-e be végleg a csarnokokat. Nem tudni, mi lesz az állami tulajdonba ékelődő magántelkekkel, mi a még mindig szennyezett gyárterülettel. Tulajdonképpen csak egyvalamit tudunk: hogy ismét új koncepció készül, amely "szem előtt tartja a költséghatékonyságot", és "piaci alapra helyezi a működést".

Mondhatni, dobtunk, és olyan mezőre léptünk a társasjátékban, amely visszaküldött minket a starthoz. Kezdődik minden elölről. Az elmúlt hét év tapasztalatai alapján most borítékolnám: új team áll föl, készül néhány projektterv, a nyilatkozást közben mindenkinek megtiltják, és majd egyszer, ha kellően sok idő telik el, eljutunk valamiféle megoldásig. Közpark lesz. Műszaki múzeum. Elektronikus könyvtár, internetközpont, űrhajókilövő támaszpont. Esetleg pláza, netán iroda- és lakóház épül az egykori Ganz-telkeken.

Nem tudja véletlenül valaki, hol van most a Millenniumi kódex? Szeretnék írni egy üzenetet a jövőnek. "Mondják, maguk legalább tudják, mi történt végül a Millenárissal?"