Tömeges emberrablás Bagdadban
A negyedórás, jól szervezett akció végén a karaván Bagdad Szadrváros nevű negyede felé indult, amely a Mahdi Hadserege nevű síita milícia fellegvára. Tizenhárom embert útközben elengedtek. Bagdadban nem sokkal később robbantásos merénylet végzett tíz emberrel. Az amerikaiak és az ellenállók közötti összecsapásoknak egy nap alatt a fővárosban hat, Ramadiban harminc halálos áldozata volt.
A tömeges emberrablásért a kormány a rendőrségbe beépülő milíciákat tette felelőssé. A Mahdi Hadserege Muktada asz-Szadr szélsőséges hitszónoknak engedelmeskedik, akinek pártja a Nuri al-Maliki miniszterelnököt hatalomra segítő síita szövetség fő ereje. A kormányfő egy ideje fokozódó amerikai nyomás alatt áll, hogy csapjon le a milíciákra, az amerikai választási eredmények ismeretében pedig nyilvánvaló, hogy nincs sok ideje.
A hét végén Bagdadban tárgyalt Peter Pace tábornok a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke, aki az iraki kormányerők megerősítésére készít elő javaslatokat. Az amerikaiak feltehetően növelni fogják a kiképzők számát, és nehézfegyvereket adnak az irakiaknak.
Amióta George W. Bush az időközi törvényhozási választások másnapján menesztette Donald Rumsfeld védelmi minisztert, és kijelentette, hogy Irak kérdésében nyitott minden javaslatra, Washingtonban megindult a találgatás arról, hogyan lehetne úrrá lenni a válságon. Eddig az volt a Fehér Ház fő jelszava: ki kell tartani az eddigi politika mellett. Most az a benyomás kezd kialakulni, hogy eleve kevés a választási lehetőség.
Az amerikai közvélemény elvárja a csapatok kivonását vagy legalábbis a jelentős létszámcsökkentést, viszont Szaddám Huszein diktátor elmozdításával felborult a régióban az erőegyensúly, és kezelhetetlenné vált a vetélytárs nélkül maradt, Izrael megsemmisítését célul tűző Irán. Az amerikai távozás utáni vákuumot Teherán töltené be, és a korábbi Amerika-ellenes világi diktatúra helyett egy nem kevésbé Amerika-ellenes iszlám államot hozna létre, amely nyíltan támogatná a terrorizmust. Az amerikaiaknak tehát legalább addig maradniuk kell, amíg a szunniták, a síiták és a kurdok nem egyeznek meg a hatalom és az olajjövedelmek megosztásáról.
Washingtonban egyre nyíltabban mérlegelik Irak felosztásának tervét. E szerint a három közösség külön entitásokba szerveződne, amelyek legfeljebb laza konföderációként maradnának együtt. Ez sem jelentene azonban megoldást a vegyes lakosságú területeken, például Bagdadban. Másrészt a síita régióban túl nagy lenne Irán befolyása, míg a kurd államiság a NATO-szövetséges Törökország számára elfogadhatatlan.
A megváltást a James Baker volt külügyminiszter és Lee Hamilton korábbi képviselő által vezetett kétpárti munkacsoporttól várják, amelynek ajánlásait december 7-én hozzák nyilvánosságra. Baker múltjának és a testület többi tagja nézeteinek ismeretében a legvalószínűbb az, hogy egy Szíria és Irán bevonásával szervezendő nagy nemzetközi konferenciára tesznek majd javaslatot. Erre utal az is, hogy Tony Blair brit miniszterelnök újabban többször szorgalmazta a párbeszédet Teheránnal és Damaszkusszal. Blair tegnap videotelefonon tárgyalt a Baker-Hamilton-bizottsággal.
Mától angolul is szól az al-Dzsazira