Ötlet, amitől égnek áll az állatorvosok haja
Kiderült: a fejlettebb régiókban inkább a kutatás-fejlesztés, az innováció, a csúcstechnológia számít kulcskérdésnek, miközben az ország keleti térségében még az is gond: hogyan lehetne termővé tenni az évek óta parlagon heverő földterületeket? Benkő Ferenc, Tiszaladány polgármestere arra panaszkodik, hogy a melioráció hiánya miatt egyre több parcella gazosodik, és pusztul el. A tulajdonosok saját erejükből már nem tudnak megbirkózni a környező ártereket is tönkre tevő gyalogakáccal.
- A Takta-közben legalább nyolcszáz hektárnyi föld az ártéri terület, ezek afféle holt vidéknek számítanak, senki nem törődik velük - fogalmazott a polgármester. Benkő Ferenc szerint a Vásárhelyi-terv sem ad választ ezekre a kérdésekre.
A brüsszeli központú Régiók Bizottságának magyar delegációjában is szerepet vállaló tiszaladányi polgármester a másik sarkalatos gondnak a borügyeket említette. Azt mondta: az EU-s fórumokon meghökkenve tapasztalta, hogy fontos döntések előkészítésekor hiányoznak a magyar szakemberek. Legutóbb például Európa 400 ezer hektáros borvidékének jövőjéről volt szó egy spanyolországi szakmai fórumon, amelyen Romániától Portugáliáig szinte minden ország szakértőkkel és kormányhivatalnokokkal képviseltette magát - Magyarországot kivéve.
- Nem lenne haszontalan, ha a vidékfejlesztési forrásokból arra is áldoznánk, hogy megtanítsuk lobbizni, érdekeiket jobban érvényesíteni a magyarokat - jegyezte meg Benkő Ferenc.
Zala és Szolnok megyei termelők arra hívták föl a figyelmet: hiába a megművelni akart föld, ha a parcellákig egyszerűen lehetetlenség eljutni. Az általunk megkérdezettek azt kifogásolták: a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv eddig nem adott módot a területeket öszszekötő földutak rendbetételére. Az Európai Unióban az önkormányzatok általában a földadóból származó bevételeiket fordítják az utak karbantartására. Magyarországon viszont nincs földadó. A nagyobb mezőgazdasági vállalkozások a saját érdekükben pályázati támogatások nélkül is gondoskodnak a földutak karbantartásáról, az egyéni gazdálkodók legtöbbjének azonban nincs erre pénze. Nekik, mint mondják, segíthetne, ha a jövőben pályázhatnának ilyen célra is.
Más jellegű hiányosságokra mutatott rá Ladányi Sándor, a biocsirkék nevelésével foglalkozó törökszentmiklósi LASA Kft. ügyvezetője. Ő azt tette szóvá, hogy miközben az ökogazdálkodást elviekben számos pályázat ösztönzi, az ilyen tevékenységet folytatók még mindig kevesebb támogatást kapnak, mint a hagyományos módon termelők. Ráadásul nagyon nehéz kiépíteni azt a rendszert, amelyben egy-egy integrált termelői csoport egy teljes vertikum minden részletét magáénak tudhatná. Ők például hathetes korukig nevelik a kiváló minőségű biocsirkét, de arra már nincs módjuk, hogy további hat hétre tanyagazdaságokhoz adják ki az állatokat, ahol még természetesebb körülmények között fejlődhetnének tovább. Később ahelyett, hogy vágóhidakra szállítják őket, éppenséggel ezekre a tanyákra kellene mozgó vágóhidaknak eljutni, ez ugyanis gazdaságosabbá tehetné a termelést.
- Amikor ezt elmondjuk az állatorvosoknak, égnek áll a hajuk, és mindjárt a nehézségekre hivatkoznak - panaszolta Ladányi Sándor. Hozzátette: a folyamat végén egy feldolgozó és csomagoló üzemnek kellene állnia, ahol az ökogazdaságból származó szárnyasokat úgymond "készre jelentik." A vidékfejlesztési programoknak pedig, azzal is törődniük kellene, hogy az ilyen módon felnevelt baromfik később például az egészségturizmusban is megjelenjenek - ökohotelek, vagy a gyógyszállók éttermeinek kínálatában.
Somogyban, Tolnában és Baranyában, az ország "kukorica-háromszögében" legfontosabbnak a mezőgazdaság versenyképességének növelését tartják - vélekedett Baranyai Sándor a Nemzeti Vidékfejlesztési Hivatal somogyi kirendeltségének vezetője. Másik sarkalatos pont az állattartó telepek rendbetétele, a környezetvédelmi, állategészségügyi előírásoknak ugyanis még ma sem tud megfelelni mindenki. Abban a megszólaltatottak valamennyien egyetértettek: nem lehet egyetlen területet előtérbe helyezni, s abban is közös volt az álláspontjuk, hogy a mezőgazdaság modernizációja nem képzelhető el egységes vidékfejlesztési koncepció nélkül.
