Az igazság pedig az, hogy az agyra mért nagy feszültségű ütéseknek igenis van gyógyhatása. Sőt ma ismét kisebbfajta reneszánszát éli. Pontosabban a helyére került, a terápia egy szűk spektrumában. A Bild der Wissenschaft adatai szerint csupán Németországban évente mintegy 1000 beteget gyógyítanak ily módon.

Egy kis orvostörténelem: Meduna László a 30-as években a Lipótmezői Elmegyógyintézetben bizonyította szövettanilag először, hogy skizofréniában csökken, epilepsziában viszont nő egy fontos, agyban található sejtfajta, a gliasejtek száma. Ezért egy merész húzással a skizofrén betegeknél gyógyszerrel epilepsziás görcsöket váltott ki - és láss csodát, a betegei meggyógyultak! Azóta nevezik világszerte a magyar tudóst az ún. konvulzív (görcs-) terápia atyjának. Bár elektrokonvulzióval - agyra mért elektromos ütés, elektrosokk kiváltotta görcskezeléssel - két olasz orvos, Cerletti és Ugo próbálkozott először, 1938-ban a római klinikán.

Az ötvenes évekig az elektrosokk szédületes karriert futott be. Túlságosan is szédületeset. Gátlástalanul és gátlástalan mennyiségben alkalmazták nemcsak igazi pszichiátriai betegségekben, de többek között kábítószerfüggésben, kamaszkori krízisben, "hisztériában", még asztmában is. Ráadásul a beavatkozást akkoriban még nem altatásban végezték, így rendkívül brutális volt, a betegekben komoly pánikot, félelmet keltett. A túl nagy dózisban, túl sok elektromos "letaglózás" valóban komolyan károsította az agyat. Bár az 50-es évek végére már a legtöbb helyen narkózisban hajtották végre, a 70-es években a töredékére csökkent az alkalmazása. Ennek fontos oka volt az is, hogy végre megjelentek az elektrosokk valódi "konkurensei": a hatásos gyógyszerek.

Ám, mint említettük, az elektrosokkot teljesen sohasem törölték a gyógyítás repertoárjából, és az utóbbi években megint nőtt a jelentősége. Csak éppen jobban megválogatják a beteganyagot. Elsősorban olyan súlyos depressziósoknak ajánlják, akiknél téveszmék és hallucinációk is fellépnek, és akiknél legalább két gyógyszeres kezelés már hatástalannak bizonyult. Az ultima ratio-ként bevetett elektromos terápia az ilyen nehéz esetek kétharmadában bizonyult sikeresnek. Ma már azt is tudjuk, miért. Korábbi kórélettani kutatások már bebizonyították, hogy depresszióban csökken az idegsejtek száma és aktivitása. Medunának igaza volt: az elektrosokk kiváltotta epilepsziás görcsök "felrázzák", aktiválják az agysejteket, méghozzá az úgynevezett neurotropinok, növekedési faktorok (többek között a BDNF, Brain Derived Neutrothro- pic Factor, valamint az NGF, Nerve Growth Factor) felszaporodása következtében.

Bár ma is vannak esküdt ellenzői, például Peter Roger, neves amerikai pszichiáter, aki az elektrosokkot nemes egyszerűséggel agy- és személyiségkárosító módszernek tartja, a gondos utóvizsgálatok eredményei ezt cáfolják. A leggyakoribb panasz, a memóriazavar, az amnézia az esetek döntő többségében átmenetinek bizonyul. A beavatkozást ma már humánus körülmények között, nemcsak altatásban, de relaxációban, azaz teljes izomellazításban végzik.

Dr. Lajtavári László, a budapesti Nyírő Gyula Kórház pszichiáter főorvosa elmondta, hogy náluk is alkalmazzák az eljárást. Csak igen ritkán. Két-három évtizede még hetente akár 10-20 ilyen kezelést is elvégeztek, ma jó, ha évente 5-6 alkalommal vetik be e gyógymódot. Egy ülésben maximum egy ECT-ra (elektrokonvulzív terápiára) kerül sor, és ha kell, kétnaponta megismétlik, öszszesen hat-hét alkalommal. Külön, erre a célra berendezett helyiségben végzik, mindig aneszteziológus (altatóorvos) jelenlétében. A beavatkozás előfeltétele a beteg vagy gondnoka megfelelő tájékoztatása, valamint az írásbeli belegyezés. Átmeneti emlékezetkiesésen kívül Lajtavári doktor sem látott egyéb mellékhatását.

Le kell küzdeni az előítéleteket: az elektroterápia nem az ördögtől való, hanem ma is fontos része a gyógyításnak.

Elõkészület az elektrosokk-kezelésre