Hol szorít, milyen cipő?
Fölülről nézve megvolna a kultúra jövő évi pénze, hiszen az Oktatási és Kulturális Minisztérium kulturális fejezetére jutó 99 milliárd forint nem jelez érvágást. A minisztérium első, szűkszavú közleménye is elsősorban a "szinten tartást" és a "takarékosságot" hangsúlyozza. Ha viszont belemegyünk a részletekbe, kiderül, inkább az utóbbiról van szó. Ez a legkevesebb, ami az Országgyűlés kulturális bizottságának mai ülésén fölmerülhet.
Mert az igazi probléma nem az előirányzatok összege, hanem az előterjesztés szerkezete és szemlélete. Nem derül ki ugyanis, milyen súlypontokat akar meghatározni jövőre a kormány a kultúratámogatásban - mi a kultúrpolitikája. Nem mond konkrétumokat, számos kérdést homályban hagy.
Jellemzően az a legérdekesebb, ami kimaradt. Támogatott intézmények, szervezetek egész sora, amelyek jövőre - ha ezt a javaslatot fogadják el - nem szerepelnek önállóan az állami költségvetésben. A Magyar Könyv Alapítványtól a jelentős örökségvédelmi intézményekig számosat említhetnénk, több milliárd forintos támogatási igénnyel. A tervezet összevonja a támogatásokat olyan címszavak alatt, hogy "egyéb kulturális intézmények", vagy "egyéb kulturális alapítványok" (az előbbihez például 8,4 milliárdot, az utóbbihoz 2,8 milliárdot rendel). Ebből senki sem tudhatja, mennyit szán a kormány az egyes intézményekre, szervezetekre, és információink szerint erről az érintettek közvetlenül sem kaptak hivatalos tájékoztatást. Azért ők csak tervezzenek... A legkevesebb, ami erről elmondható, hogy nem demokratikus. - Azt értem, hogy a kormányzat minél később akarja az intézményvezetők orrára kötni, mekkora támogatásra számítsanak, hogy késleltesse a balhét - mondta az egyik érintett. - Értem, de nem értek vele egyet.
E tervezési homály mögött az a zavarodottság van, amelyet a hónapokkal korábban bejelentett, majd megtorpant, mostanáig végig nem gondolt és vitt intézményi átszervezés okoz. Még nem lehet tudni egy sor intézményről, önálló marad-e vagy sem, hova fog tartozni. Márpedig nem létező struktúrára nem lehet tervezni, ezért adják meg csoportokra az öszszegeket. Mondván, a többi majd csak eldől egyszer.
Ősszel még tízszázalékos általános támogatáscsökkenést sugallt intézményeinek a tárca. Mostanra kiderült, hogy vannak területek, például a színházak vagy az önkormányzati zenekarok támogatása, ahol megmaradhat a tavalyi dotáció (inflációval csökkentve). De a közgyűjtemények majdnem tíz százalékkal kapnak kevesebbet, a művészeti intézmények öt-hat százalékkal. Az örökségvédelmi fejlesztések csaknem a felükre csökkennek, és a filmszakmát jóval tíz százalék fölött purgálják meg. A mozgókép közalapítvány az idei 6,2 milliárddal szemben jövőre csak 4,67 milliárdot kap (a történelmi film alapítvány pedig mind a 100 milliójával együtt elszállt). A tervezet megadja a kegyelemdöfést az előző miniszter, Bozóki András programjainak, a múzeumi Alfának, a közművelődési Közkincsnek, a popzenei PANKKK-nak és A jövő könyvtárának is - eltűnnek, csaknem egymilliárdjukkal együtt. Az új büdzsé közkultúra, kulturális vidékfejlesztés címmel tartalmaz 658 milliót, egyelőre senki sem tudja, mire. A határon túli kulturális örökségre sem jut egyetlen fillér sem Hiller István tárcájának fejezetében.
Egy-egy piros pontot azért írjunk oda a vári rekonstrukció megemelt 764 milliójához, és ahhoz az 1,3 milliárdhoz, amelyet kistelepülések mozgókönyvtári ellátására szánnak. Utóbbi a könyvtári szakma kérése volt, amellyel persze együtt jár mintegy ezer kiskönyvtár megszüntetése is.
Egyfajta értékrend mégis fölsejlik ebből a büdzséből. A legjelentősebb múzeumokat, könyvtárakat is magában foglaló közgyűjteményi rovat mögött a második legnagyobb összeg egyetlen intézményé: ez a pesti Művészetek Palotája 8,8 milliárdja. Ebből azonban a szakmai működés csak 2,4 milliárd, a többi a külső műszaki üzemeltetés költsége és az épület lízingbérlete. Politikusaink (jobb- és baloldalon egyaránt) a TriGránit beruházásában építtették föl a MűPát, ennek következményeit harminc évig nyögjük, miközben minden MűPa-látogató zsebébe 8 ezer forintot dug az idén az állam.
