A 2002-es választások előtt az MSZP megígérte, hogy ha kormányra kerül, ki fogja rúgni ezeket a megbízottakat, mert nem szakmai alkalmasság, hanem politikai megbízhatóság szerint válogatták össze őket. Az MSZP hatalomra került, illetékes minisztere, Nagy Sándor néhány kivétellel lecserélte az összes megbízottat, és a kormánypártok exképviselőit, képviselőjelöltjeit, ezek hozzátartozóit, titkárait, megyei közgyűlések kormánypárti tagjait, pártirodák vezetőit, pártlapok szerkesztőit ültette a helyükbe. Az ellenzékbe került Fidesz úgy tiltakozott, mintha nem tőlük tanulták volna.

A szocialista képviselők egy része most is tiltakozott. Azért, hogy ne legyen vége annak, aminek a kezdete ellen tiltakoztak hét évvel ezelőtt. Mint lapunkban olvasható volt, azzal érvelnek, hogy "a kistérségi megbízottak zöme szocialista szimpatizáns, sokuk - épp területi beágyazottságuk miatt - az országgyűlési korteshadjárat alatt a képviselőjelöltek kampányfőnöke volt". Szép!

Gyorsan megszületett a megállapodás: a kistérségekben működő sokféle megbízottból kevesebbféle lesz. De akár ennyi, akár anynyi: mindenképpen lesznek, mindenképpen kellenek olyan, a közfeladatok ellátását közpénzből segítő hálózatok, amelyeket párthálózatnak is és szakmai hálózatnak is meg lehet szőni. A gond velünk marad: miként lehet a mindenkori kormánypártokat rávenni arra, hogy ne azt tegyék, ami ellen ellenzékben majd tiltakozni fognak. Nyilván annál inkább, minél inkább bízhatnak abban, hogy amit ők nem tesznek meg az ellenzékkel, azt az ellenzék sem fogja kormánypártként. Erre a bizalomra eddig sem volt sok ok, de még sohasem volt olyan kevés, mint most. Alapos bizalomtalanítás után vagyunk.

Tanács István hat évvel ezelőtt arról írt ezen a helyen (Polgárok, zsebben és lélekben, 2000. október 2.), miért tehette meg az akkori fideszes államtitkár asszony, hogy "a legteljesebb kormányzati önkénnyel" válogassa össze a kistérségi megbízottakat. Arra jutott, hogy többek között "azért, mert ha az önkormányzatokra bízzák, hogy egyezzenek meg ők egy-egy személyben, még 2100-ban is ezen veszekednének". Azóta hat évvel közelebb vagyunk 2100-hoz, és sokkal távolabb attól a politikai kultúrától, amelyben az érdekeltek közmegegyezésével döntik el azt, amit tisztességesen másképp nem lehet.