A tervek szerint a kormány 2007. január 1-jétől közcélú foglalkoztatási programot indít. A rendszeres szociális támogatások folyósítását munkavégzéshez kötnék, és a segélyek 50 százalékát természetben - ruhában, élelmiszerben - is lehetne adni. Sokan egyetértenek ezzel - magamat is beleértve. Ferge Zsuzsa, a gyermekszegénység elleni program vezetője szerint azonban a szociális minimum európai norma, amelynek semmi köze a munkához.

Nem lenne konfliktus, ha volna elég munkahely, és a munkajövedelmek esetében is érvényesülne valamilyen "európai norma". De nem érvényesül. Magyarországon ma nagyon sok helyen nem lehet munkával megkeresni a szociális minimumot sem. Eközben emberek sokasága nem végez semmilyen munkát, noha a falvakban, kisvárosokban alapvető fenntartási tevékenységek is elmaradnak. A boltban senkitől nem kérdezik, hogy a legalacsonyabb napszámból vagy az európai norma szerinti szociális segélyből fizeti-e ki, amit vásárol - de mindenki csak annyit vehet, amennyire pénze van. Kisebb településeken, ahol az emberek nagyjából tisztában vannak egymás jövedelmi viszonyaival és annak forrásaival, ez a helyzet tömegével gerjeszt konfliktusokat. A helyzetet bonyolítja a kormányzati következetlenség. Amikor szavazatokat akarnak vásárolni, akkor eltörlik, hogy a segély egy részét természetbeni juttatással - ruhában, élelmiszerben - is lehessen folyósítani. Amikor választások után rájönnek arra, hogy a gyermekszegénység egyik legfontosabb fenntartója a szülői felelőtlenség, akkor visszaállítják.

Valójában nagyon keveset tudunk a roncstársadalomról. A közvéleményben egy lecsúszó, de a munka világában még megkapaszkodni akaró réteg előítéletektől sem mentes véleménye (amelyet az önkormányzatok erősítenek fel) ütközik a doktriner liberalizmus képviselőinek álláspontjával. Hiányzik azonban a távlat: a célok, az eszközök, a világos jövőkép. Miből lehet biztosítani az "európai norma" forrásait, ha a "legkevesebbet kereső napszámos" is rájön, hogy célszerűbb és kellemesebb segélyből élnie? Hogyan lehet viszszavezetni a munkaerőpiacra olyan nemzedékeket, amelyek anélkül nőnek fel, hogy látnák: a családból valaki is munkába jár? A felzárkóztatás, a társadalom egységesítése-e a cél, vagy csupán a modern gazdaság számára nem használható embertömeg még éppen elégséges szinten való eltartása a társadalmi béke érdekében?

Ha az előbbi, akkor munka és segély nem választható el egymástól.