Pintér egy önmagának ellentmondó kifejezés, a kapitalizmusbarát baloldaliság bevezetésével megkérdőjelezi a kapitalizmus válságát, és azt próbálja bizonyítani, hogy "formát váltott a kapitalizmus, megfelelő gazdaság- és társadalompolitika mellett van lehetőség baloldali szempontból is igazságos társadalmak létrehozására".

Rossz hírem van a fából vaskarikát fabrikálók számára. A kapitalizmus ma is az a társadalmi formáció, amely a termelőeszközök magántulajdonán, a tőke koncentrációján és centralizációján alapszik, amely lehetővé teszi a termelőeszközökkel nem rendelkező, munkaerejüket kényszerből áruba bocsátó emberek kizsákmányolását, a természeti környezet végzetes kiszipolyozását. Ez az igazságosnak a legkevésbé sem nevezhető termelési mód a társadalom elenyésző kisebbségét alkotó tőkés köröknek ad "jogot" arra, hogy a munkások, alkalmazottak és a tudomány emberei által megtermelt javakat kisajátítsák, és saját belátásuk szerint osszák el.

A tőke és a munka között feszülő alapvető ellentmondás tehát nem változott, de kétségtelen tény, hogy a kapitalista rendszer folyamatosan a kizsákmányolás újabb és újabb forgatókönyveit alakítja ki. Talán elég utalni a Soros György által is feltárt nemzetközi tőzsdei és pénzügyi folyamatokra, amelyek rövid időn belül képesek egyes régiókból dollármilliárdokat kiszivattyúzni, és érdemi termelés, illetve teljesítmény nélkül óriási vagyonokat felhalmozni - természetesen milliókat megnyomorító válságokat hátrahagyva.

A British Museum polcain sorakozó statisztikai kiadványok sokasága mellett ma már a szabadon szerveződő internetes hálózatok segítségével is bepillanthatunk a globális kapitalizmus vérlázító igazságtalanságaiba. Az olcsón előállítható AIDS-gyógyszereket szabadalommal védő gyógyszergyártó cégek millióktól tagadják meg a túlélés esélyét csak azért, hogy a fizetni tudó betegektől milliárdokat kasszírozzanak. Ázsiában középkori körülmények között dolgoztatják az embereket, köztük gyermekeket, hogy a "menő" sportszereket még nagyobb haszonnal értékesíthessék. Az éhező és nyomorgó családok szexrabszolgának adják el lányaikat, akik közül sokan a boldog Európában és Amerikában szórakoztatják az "igazságos" kapitalizmus híveit. A versenyképességre hivatkozva települnek át az olcsó munkaerő "mintaországaiba" a termelőüzemek, amivel egyre elviselhetetlenebb munkanélküliséget okoznak még a legfejlettebb országokban is. A világ őserdeit rohamtempóban irtják a nagy haszonnal eladható fáért és újabb termőföldekért. A globálisan működő kapitalizmus az egész világon "sikerdíjakkal" és kenőpénzekkel tartja ellenőrzés alatt a polgári demokrácia intézményeit. Az egymást követő kormányok szép ígéretekkel hitegetik a választókat, de végeredményben olyan törvények születnek, amelyek csökkentik a multinacionális cégek adóit, biztosítják versenyelőnyeiket, és folyamatosan leépítik a jóléti államok eddigi vívmányait.

Civilizációnk a szociális és ökológiai katasztrófa szélére sodródott, így a baloldal számára a Rosa Luxemburg által megfogalmazott kérdés a meghatározó: szocializmus vagy barbárság?

A jövőért rövid távon is tehetünk. Reális alternatívák megfogalmazásával kell szembeszállni a neoliberális nyomulással, a korrupcióval, Orbán Viktor és a szélsőjobb antikommunista kampányával, ami egyben egyértelmű elhatárolódást jelent a jobboldali demagógiától is. Fel kell lépnünk a közszolgáltatások privatizációja ellen, szorgalmaznunk kell a dolgozók kollektív tulajdonosi szerepének növelését és a szövetkezeti mozgalom támogatását. A közösen megtermelt javak igazságosabb elosztásával, progresszívebb adórendszerrel, a magas jövedelmek és a profit megadóztatásával biztosítanunk kell az öregedő társadalom szociális békéjét. A termelés hatékonyságának növekedése miatt felszabaduló munkaerő számára munkát lehet biztosítani a közszolgáltatások bővítésével és a profittal kevésbé kecsegtető környezetvédelmi ágazatban. Hosszú távra tervezve kell megelőznünk az energiahiány és a környezetszennyezés okozta veszélyeket. Nem az olcsó munkaerő, hanem a korszerű, használható szaktudást adó oktatási rendszer teheti "versenyképessé" társadalmunkat. A jól képzett, sokoldalú tudással bíró szakmunkások több ágazatban is megállják a helyüket, így könnyebben találhatnak munkát maguknak. Az egészségügyi rendszer modernizációja, a társadalombiztosítási önkormányzatok újbóli felállítása pedig legalább olyan fontos, mint az autópályák építése.

Fontos leszögezni, hogy ez a baloldali politika nem ellensége a globalizációnak, csupán a globális kapitalizmusnak. A baloldal éppen abban érdekelt, hogy a globalizáció ne csak a tőke, a tőzsdei tranzakciók esetében érvényesüljön, hanem a munkások béreiben, a munkakörülményekben és a szociális jóléti vívmányok terén is. Azonos munkáért azonos bért követelünk, bárhová is telepítik a tőkések gyáraikat. Mi nemzetközivé akarjuk fejleszteni az elnyomás, a kizsákmányolás elleni küzdelmet, ezért összefogást hirdetünk, hogy minden szempontból nemzetközivé legyen a világ. 

Vajnai Attila a Munkáspárt 2006 alelnöke