- A hét elején megjelent politikusi népszerűségi rangsorban ön Kövér Lászlóéval azonos pontszámmal, nem túl előkelő helyen végzett. Mire gondolt, amikor ezt meglátta?

- Hogy ez most természetes. Amikor elkezdtük az egyensúlyteremtés programját, elmondtuk a sajátjainknak, hogy jól nézzék meg a parlamenti választások körüli népszerűségi listákat, mert olyan értékeket egy ideig nem fognak látni. 2009 őszéig én személy szerint nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget az ilyen listáknak. Akkor látnék gondot, ha mindenki más közülünk a helyén maradt volna, és csak én szerepelnék lemaradva. De nem ez a helyzet - a kormánypárti, ezen belül a szocialista politikusok szinte "egy csoportban" az utolsó harmadban végeztek. Ezt jelen helyzetben törvényszerűnek gondolom.

- A népszerűség remélt visszaszerzését azonban bizonyosan nem pártelnökként éli majd meg, hisz többször is jelezte már, hogy nem indul újra e tisztségért. Az elmúlt hetek, hónapok eseményei bármilyen mértékben szerepet játszottak abban, hogy végleg így döntött?

- Én ezt a bejelentésemet még a tavaszi győzelmi mámor után tettem, június legelején. Egyébként úgy fogalmaztam: nem az elnöki pozícióért fogok indulni, de az MSZP vezetésében, irányításában továbbra is részt kívánok venni. És ha megkapom a bizalmat, részt is fogok venni. 2004-ben, a pártelnöki jelölésem idején is kijöttem a kormányból, hogy teljes energiámmal azon dolgozzak, hogy az MSZP a lehető legjobb eredményt érje el a választásokon. Ezt a célt teljesítettem. A győzelem után, amikor fölkérést kaptam a négy területet - oktatás, kultúra, tudománypolitika és egyház - magába foglaló tárca vezetésére, bejelentettem, hogy nem jelöltetem magam újból elnöknek. Hiszem, hogy mindkét esetben helyesen jártam el, és hogy hosszú távon kifizetődő, ha az emberek azt látják, hogy mindig csak egyetlen ügyre koncentrál valaki.

- Támogatná, ha Gyurcsány Ferenc átvenné a pártelnökséget is?

- A baloldal első számú politikusa ma az ország miniszterelnöke, akinek, úgy látom, van ilyen elhatározása. Én támogatom őt ebben.

- Annak ellenére, hogy mostanában számos pártfórumon elhangzik: a bajok megoldásának kulcsa éppen az, hogy a miniszterelnöknek nagyobb teret kellene engednie a pártnak és a frakciónak a kormányzati munka előkészítésében?

- Tavasszal sem volt minden tökéletes, csak mert győztünk, és ősszel sem volt rossz minden, csak mert veszítettünk. Lehet jól és rosszul kormányozni úgy is, ha más-más a párt és a kormány feje, és úgy is, ha egyazon személy. Mi már mindkettőt kipróbáltuk, és megtapasztaltuk - nem a mechanizmusban látom tehát e kérdés kulcsát. A frakció munkacsoportjainak valóban minden egyes tervezetet ismerniük és érdemben véleményezniük kell. De ez feltételezi, hogy valóban zárt körben tárgyaljuk meg az ügyeket. Nagyon rossz "kultúrája" alakult ki annak, hogy egy tervezet tervezetét, így vagy úgy, kiadják egyesek - és még ha a megszellőztetett részletek végül semmiféle döntésben nem öltenek is testet - gyakran befolyásolják magát a folyamatot. Én híve vagyok a vitáknak, azoknak, amelyek döntést eredményeznek, döntés után viszont nem vagyok híve a kérdés ismételt kinyitásának. Sokan vitatták és vitatják ezt a "támogasd vagy hallgass" elvemet, de azt gondolom, hogy a választási győzelemhez jelentősen hozzájárult.

- Váltsunk: biztos abban, hogy jól időzítik a reformokat? E szó így lassan már egyet jelent a megszorítással. A felsőoktatás területén sokáig csak a tandíjat láthattuk.

- Nézzék: ha csak a napi népszerűségre figyelnénk, soha nem tudnánk végigvinni az egyensúly-reform-fejlesztés politikáját. Horn Gyula kormánya kilenc hónapos késlekedéssel ugyan, de a rendszerváltás óta egyedüliként végigcsinált egy jelentős reformot - és csak paraszthajszállal veszítette el a választásokat. Mi ennek tanulságait levonva már a ciklus elején belevágtunk a reformokba, ami valóban törvényszerű népszerűségvesztést hozott. Ugyanakkor megteremti annak lehetőségét, hogy a ciklus második felében, végén, jelentkezzenek annak eredményei. Igaz, az egyensúlyteremtő intézkedéseket és a tényleges reformokat valóban sokkal jobban meg kell különböztetni a szóhasználatban és a politikai tartalomban is. Ami a felsőoktatást illeti: az első hónapokban mindent elmondtam arról, amit ezen a területen reform alatt értek. Létrehoztunk egy érdekegyeztető fórumot, a Felsőoktatási Kerekasztalt, amelynek minden tagja elfogadta az öt programpontomat.

- De még ezt megelőzően törvénybe foglalták a tandíj bevezetését.

- A fejlesztési részhozzájárulás a reform része. Ebben nincs semmilyen egyensúlyteremtő elem, viszont ennek a bevezetése igényli a leghosszabb időt. A megjelenésének éve 2008 lesz: ekkor fizetnek először ténylegesen a hallgatók. A jogszabályok viszont kötnek, hiszen a tájékoztatóban közzé kell tenni a következő tanév feltételrendszerét. Így, ha nem készítjük el a nyáron a hozzájárulásról szóló törvényt, akkor a bevezetése valószínűleg a 2009-es tanévre csúszik át. Erőltetett menetet diktáltam, de egy évet nyertem vele.

- Az egyetemek, főiskolák számának csökkentése sem éppen egynapos feladat, csak hogy egyet említsünk az öt programpontból.

- Valóban, de ez nem feltétlenül igényel törvénymódosítást és ehhez kapcsolódó parlamenti vitát, szakmapolitikait azonban igen. A kormány szerdán elfogadta az államilag finanszírozott keretszámokról szóló rendeletet, ami új mechanizmust vezet be. A felsőoktatás olyan szolgáltatás, amelynek a legnagyobb megrendelője, igénybe vevője az állam, amely ezentúl csak azért fizet, ami a köz számára fontos. Csak annak a képzésnek ad támogatást, amelyik a munkaerőpiacon hasznosítható diplomát ad. Minden intézmény meghatározott kapacitásszámmal rendelkezik, amelyen belül a felvételizők eredménye és az intézmények teljesítménye határozza meg a finanszírozott és a költségtérítéses helyek számának az arányát. Az államilag finanszírozott képzésben az egyes intézményeknél nincsenek előre meghatározott keretszámok. A hallgató színvonalat választ: eldönti, hol és milyen képzési ágban tanulna, és oda viszi magával a támogatást. Így néhány tanév múlva bizonyos képzési területek, vagy akár teljes intézmények csak a költségtérítéses hallgatókra lesznek utalva. Nem biztos, hogy képesek lesznek fenntartani magukat: a színvonal, a teljesítmény dönt.

- A közoktatás finanszírozásában is váltásra készülnek: előre kikalkulálják például, hogy hány tanárra van szükség egy-egy iskolában. A kisebb iskoláknál ez a modell két-hárommillió forintos veszteséget, vagyis legalább egy tanári állás megszűnését jelenti majd. Fölmérték ennek a hatását?

- A felsőoktatás és a közoktatás szorosan kapcsolódik. Az államilag támogatott felsőoktatási keretszámok 62 ezerről 56 ezerre csökkennek. De most először nem a fűnyíróelv alapján, hanem vállalva azt a lépést, hogy - a munkaerő-piaci felmérések alapján - a különböző szakterületeken eltérő módon változik a létszám. Ha valami reform, akkor ez az! Az általános iskolás korú diákok száma radikálisan csökken, a pedagógusok száma viszont enyhén növekszik. Ilyen helyzetben nem szabad tízezrével képezni új pedagógusokat. Lesznek belőle viták, de megéri.

- Ez a jövő. Az új finanszírozás azonban már 2007-ben pénzt von el az iskoláktól.

- Nem lehet ugyanannyi iskolát fönntartani, miközben 400 ezerrel kevesebb diák van. Figyelembe kell venni, hogy a kistérségi társulásokon keresztül a közoktatásba visszaforgatjuk a pénzt úgy, hogy az alsó tagozatok megmaradnak a kistelepüléseken.

- Decemberben lejár Vass Lajos, az Operaház vezetésével megbízott miniszteri biztos mandátuma. Miért nem írt ki még pályázatot a főigazgatói posztra?

- Vass Lajos megbízatását meghosszabbítom fél évvel, és ezzel párhuzamosan, a jövő év elején a törvénynek megfelelően kiírom a pályázatot. A legszívesebben meghívásos pályázatot írnék ki, de jogi szakvélemények szerint ezt nem tehetem, viszont nem fogom eltitkolni, kikre számítanék nagyon. Nem arról van szó, hogy van egy név a fejemben, és mindenáron őt akarom. De ez nem egy tucatintézmény. Szeretném, ha az a négy-öt ember, aki a vezetésére alkalmas, pályázna. Az elbírálásra hazai és külföldi szaktekintélyekből álló grémiumot szeretnék fölkérni. Erről folytattam tárgyalásokat az elmúlt hetekben: találkoztam Gerard Mortier-val, a párizsi operaház főzeneigazgatójával és Stefan Soltésszal, az esseni operaház intendánsával, akik fölajánlották segítségüket és kapcsolataikat a pályázat elbírálásához.

- Van esély arra, hogy az Új Magyarország fejlesztési tervben a kultúrára rendelkezésre álló források elérjék az unióban szokásos egy százalékot?

- Pécshez kötődik majd az évtized legnagyobb kulturális fejlesztése, hiszen 2010-ben Európa kulturális fővárosa lesz. A fejlesztési tervben 38 milliárd forint van erre a célra. Emellett a kulturális terek és különféle projektek kialakítására is vannak uniós források, de ezekért harcolni kell. A tervben rendelkezésre álló pénzek aránya azonban valóban nem éri el az egy százalékot. A kultúra hagyományos értelemben vett forrásainak bővülésére viszont van mód. A gazdaság bevonása a kultúra támogatásába nem irrealitás. Erre az első példa az a december elején megnyíló Van Gogh- kiállítás, amelyet százmillió forinttal támogat egy nagy tőkeerős cégcsoport.

- Hónapokkal ezelőtt jelentette be: készítene egy színházi törvényt. Erről azóta sem hallani.

- Találkozóra hívom december elején a színigazgatókat, ahol elmondom, mit szeretnék, és arra kérem őket: alakítsák ki álláspontjukat, és nevezzenek meg öt-hat embert, aki tárgyal a nevükben. Én bizonyítottam az elkötelezettségemet, amikor elértem: egy fillérrel sem lesz kevesebb jövőre a színházak költségvetése, mint az idén. A továbblépéshez az ő egyetértésük is szükséges, s ezt nekik kell elérniük. Szívesen tárgyalok velük.

"Részt kívánok venni az MSZP vezetésében"