Csodát várnak a határ túloldalán
Azt mondja, a román állampolgárok eddig tömegesen vásárolták a határ magyar oldalán a Daciát, mert a jármű nálunk olcsóbb volt, és miután hazavitték, a vevők még a vám kifizetése után is sokat nyertek az üzleten. Jövőre ennek az üzletnek vége.
S hogy egyebekben mit jelent a határ mentén élőknek a csatlakozás? Zoltán szerint Nagyváradon hatalmas logisztikai beruházások valósultak meg az elmúlt hónapokban, de legalább ilyen hatalmasak az emberek várakozásai is. - A cigi és a szesz csempészetével továbbra is lehet majd keresni - tájékoztat -, mert a vám továbbra is fönnmarad a jövedéki termékekre.
A fiatalember amúgy nem hisz az Európai Unióban, szerinte a "túl bürokratikus államalakulat" pár évtizeden belül összeomlik, egyebek között annak következményeként, hogy Románia is a tagok közé kerül. Szerinte az ország nincs fölkészülve a tagságra: a lakosság egyik fele csodaváró hangulatban van, a másik fele pedig retteg az ismeretlentől.
A Hang-Kép Egyesületnél dolgozik egy másik nagyváradi önkéntes, a 19 éves Szabó Réka, akitől megtudom: a magyarok leginkább élelmiszerért és ruhaneműért járnak át Romániába, míg a románok műszaki cikkeket vásárolnak ideát. Réka szerint ez nem változik meg a csatlakozás után sem - legfeljebb annyiban, hogy Romániában jelentős drágulásra lehet számítani, és ez visszavetheti a magyarok vásárlókedvét is.
- Az emberek azt hiszik odaát, hogy a csatlakozás pillanatában egy csettintésre rózsaszín álomban élnek majd - mondja. - De ez nem így lesz, Magyarországon sem ez történt.
Réka szerint az emberek többsége nem látja előre, hogy 2007-től sokak várakozásával szemben nem lesz könnyebb a határátkelés a magyar-román határon. Ennek oka, hogy az Európa nyugati felébe tartó vendégmunkások tömegeit nem a hamarosan megszűnő magyar-osztrák átkelőhelyeken, hanem a magyar-román szakaszon ellenőrzik majd.
A két fiatal egybehangzóan azt állítja: a csatlakozás nyertese az ő generációjuk lehet, amelynek tagjai leginkább csak a megnyíló lehetőséget látják az EU-ban, és ha vannak is félelmeik, bíznak a jövőben. Zoltán szerint sokan a "felszabadulás napjaként" élik majd meg január elsejét, és amint alkalmuk lesz rá, elindulnak Romániából - s meg sem állnak Olasz- vagy Spanyolországig, hogy ott munkát vállaljanak.
