Almunia kitartásra int
A szeptemberben az Európai Bizottság elé terjesztett, s a pénzügyminiszterek tanácsa által is elfogadott konvergenciaprogramot következetesen végre kell hajtani. Ebben foglalható össze az unió üzenete, amelyet Joaquin Almunia pénzügyi biztos közvetített, aki egy konferencián vett részt Budapesten. A biztos kihasználta egynapos látogatását arra, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel és Veres János pénzügyminiszterrel a jövő évi költségvetésről folytasson eszmecserét, s találkozzék szakszervezeti vezetőkkel, illetve az üzleti élet képviselőivel.
A bizottság hétfőn tette közzé őszi előrejelzését, s a magyar költségvetés hiányát 2007-re és 2008-ra 7,4, illetve 5,6 százalékra becsülte, szemben a konvergenciaprogramban foglalt 6,8 és 4,3 százalékkal - igaz, megjegyezve azt is, hogy az elemzést lezárták még mielőtt a jövő évi költségvetés főbb számait látták volna. Almunia már akkor, Brüsszelben jelezte, hogy tavasszal felülvizsgálják a folyamatokat, s akkor közeledhetnek egymáshoz a számok. Sőt, tegnap emlékeztetett arra is, hogy decemberben a magyar kormánynak be kell nyújtania a következő, normál menetrend szerinti konvergenciaprogramját is - a szeptemberi a kiegészítésre visszaadott előző decemberi dokumentum javított változata volt -, amelynek tartalmaznia kell a jövő évi költségvetés hatásait, valamint a reformok részletes bemutatását. Jövő áprilisban már a büdzsé végrehajtásáról is képet kaphat a bizottság. Almunia tegnap elismerte, a magyar kiigazítást kezdetben fenntartásokkal fogadták Brüsszelben, de a konvergenciaprogram tanulmányozása során jóval kedvezőbb kép alakult ki, hiszen az intézkedések hatvan százaléka kiadáscsökkentés, s negyven százaléka bevételnövelés.
A pénzügyi biztos tegnap ezzel kapcsolatban egy órán át tájékozódott a miniszterelnök hivatalában a parlament által már elfogadott, illetve a kormány által előterjesztett javaslatokról, a jövő évi büdzsé tervezetéről, s mindazon intézkedésekről, amelyek még a parlament elé kerülnek. A megbeszélés után tartott rövid sajtóértekezletén Almunia azt hangoztatta, hogy az államháztartás rendbetétele Magyarország érdeke. Kérdésünkre hozzátette: ha kialakul politikai konszenzus a lépésekről, nyilván könnyebb a program végrehajtása, ám a kormány feladata, hogy elmagyarázza, mit miért tesz.
A Figyelő és a Heti Válasz hetilapok által közösen szervezett konferencián Almunia részletesebben is kifejtette nézetét. Az árstabilitásra, a költségvetési egyensúlyra, az árfolyamra és a hosszú távú kamatra épülő maastrichti feltételrendszer belső logikájából kiindulva úgy vélte, hogy Magyarországnak az euró bevezetésére tekintet nélkül is irányt kell váltania, hiszen egyik kritériumnak sem felel meg. A költségvetés idei, 10,1 százalékos GDP-arányos hiánya, valamint a hosszú távú kamat a legnagyobb az egész unióban, s átmenetileg az infláció is meglódul. Utóbbi miatt fontos, hogy a bérek ezt ne kövessék - figyelmeztetett. Az alacsony infláció és a fiskális fegyelem teremti meg a megfelelő környezetet a befektetésekhez, a növekedéshez. Ezzel szemben a magyar eset arra példa, hogy a magas hiány hogyan rángatja az árfolyamot, az pedig hogyan rontja a piaci megítélést, kényszeríti felfelé a kamatot. A növekvő államadósság finanszírozása egyre drágábbá válik - Almunia szerint Magyarország a GDP négy százalékát fordítja adósságszolgálatra, ami a reformok végrehajtását, a költségvetési hiány csökkentését is nehezíti. Az EU támogatja a stabilizációt, aminek következménye a trend megfordulása lehet, javuló piaci megítélés mellett süllyedő kamat és adósságteher.
Utalt arra is a pénzügyi biztos, hogy Magyarország 2009-ig kapott időt a programra, amelyet az unió támogat, de a mai körülmények között senki nem tudja megmondani, hogy mikor lehet bevezetni az eurót.
Ám kérdésekre válaszolva felhívta a figyelmet arra: ha egy ország folyamatosan letér a maga kijelölte útról, büntetést kaphat. Euróövezeti tagok esetében ez egyértelmű lehetőség, de még nem éltek vele. Az eurózónán kívüliekkel szemben az eljárás nem eléggé kiforrott, de szóba kerülhet a kohéziós alapok megvonása.
A konferencia témájához érdekes színfoltként csatlakozott a magyar származású William de Gelsey, aki londoni üzleti körök véleményét úgy foglalta össze: az euró nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, miközben az Európai Unió képtelen alkalmazkodni a globalizáció kihívásaihoz. Mélyreható reformok nélkül az EU lassan, de megállíthatatlanul halad a történelem autópályájának lehajtója felé. Ezzel persze nem értett egyet Alexander Lamfalussy profeszszor, az euró atyja, aki azt hangoztatta, hogy az euróövezet létezése megkönnyíti a szükséges magyar reformok megvalósítását, de az ország előtt így is rögös út áll. Elsődleges feladatnak nevezte a hitelesség viszszaszerzését és a politikai párbeszéd megindítását.
