Veres András azt kifogásolja, hogy eltűnnek a jogi garanciák, amelyeknek a letéteményese az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsa. Tudni kell erről a testületről, hogy 31 tagja van, és további 14 személy hivatalos az üléseire. Vajon a 45 résztvevő milyen hatékonyan tud bármely kérdést is megvitatni? (Amikor például az Akadémia olyan jelentős tudományterületei nincsenek képviselve közöttük, mint a nyelvészet vagy a régészet.) A "főbizottság" alá még három tudományterületi "albizottság" is tartozik, összesen 43 taggal. Nem csoda, hogy a döntéshozási folyamatok nem mondhatók gyorsnak. Ugyanakkor az intézetigazgatóknak semmiféle operatív testületük nincsen, vagyis intézményesen semmi beleszólásuk a fölöttük és számukra meghozott döntésekbe. Többek között ezen igyekszik a reform változtatni, és nemcsak a döntési folyamatok racionalizálásával, hanem ezek nagyobb társadalmi kontrolljával.

Ránk, kutatókra is igaz az, amivel Szabó István egyik filmjében a karmester a művészeket köszönti: "Mi nem csak azt csinálhatjuk, amit szeretünk, de még fizetnek is érte!" (amire a filmben az egyik zenész persze bekiabál: "De nem eleget!"). Csakhogy mi, akik akadémiai kutatóintézetekben dolgozunk, az adófizetők pénzét fordítjuk kutatásainkra. Akkor pedig kötelességünk az adófizetőknek el is számolni munkánk eredményességével. Természetesen nem a mostanság oly sokszor emlegetett "közvetlen gazdasági haszonról" van szó, hiszen ilyesmire még a természettudományi alapkutatásoknak sincs lehetőségük, hanem arról, hogy a nem akadémiai szférákat képviselő, de hozzáértő és kíváncsi bírálókat, szakértőket és ellenőröket, jöjjenek akár az egyetemekről, akár a kormányzattól, akár a Számvevőszéktől, mindazokkal az információkkal ellássuk, amelyek alapján meg tudják ítélni, vajon társadalmi hasznosságunk arányban van-e az elköltött milliókkal.

A mi intézetünkben már sok éve működik a Veres Andrástól kifogásolt független tanácsadó testület, igaz, egyelőre kizárólag nyelvészekből áll (és kaptunk is tőlük sok jó kutatási javaslatot). De semmi kifogásom nem lenne az ellen, ha a nyelvészettől idegen területek is képviselve lennének, akár kormányzati, akár gazdasági körökből, mert nem hiszem, hogy ha jól érvelünk, ne értenék meg feladatainkat, és ne lennének készek segíteni - akár stratégiai kérdésekben is. Éppen az "adófizetők" pontosabb tájékoztatása kedvéért tettük hozzáférhetővé a honlapunkon az intézet éves kutatási beszámolóit és terveit, az idei évtől kezdve angolul is. Mert mindenkinek joga van megtudni, mit csinálunk a közös forrásokból származó pénzekből. 

A szerző az MTA Nyelvtudományi Intézet igazgatója