Amerika taktikát és hangnemet vált

Ronald Reagan második elnöki periódusának második fele a kelet-európai változások előkészítésével telt el, Bill Clinton ugyanebben a helyzetben a Közel-Keletre koncentrált.

A Fehér Házat ilyenkor általában már jobban érdekli a jövendő elnöki könyvtár és archívum építése, mint a belpolitikai csaták. A George W. Bush könyvtáráért egyelőre három texasi egyetem fut versenyt. Döntés híján a demokrata ellenzék kezébe került törvényhozás elől az elnök egyedül a külpolitikába menekülhet.

A "külpolitika" ebben az esetben szinte kizárólag Irakot jelenti. A Bush-elnökséget az utókor egyértelműen az itt elért eredmény alapján fogja megítélni. Bush Donald Rumsfeld leváltásával megtette az első lépést egy konszenzusos Irak-politika kialakítása felé. A republikánusoknak nem érdekük, hogy a 2008-as választási ciklus is Irakról szóljon, a demokrata párti politikusok meg azt nem szeretnék, ha 2009-ben egyedül nekik kellene eltakarítaniuk a felgyülemlett szemetet. A váltáshoz minden adott - csak az üdvözítő megoldás hiányzik.

Az elképzelhetetlen, hogy a demokraták a költségvetési pénzek megvonásával kényszerítsék ki a csapatok teljes kivonását. Vietnam esetében ezt tették, és harminc évvel később is ennek fizetik az árát: a republikánusok puhány defetistáknak állítják be őket. Az sem valószínű, hogy az eddiginél nagyobb erőket vezényeljenek Irakba. Mivel a jelenlegi politika sem maradhat, ezért a mostani - vagy valamelyest csökkentett - erőket kell másként alkalmazni.

A legvalószínűbb, hogy az amerikaiak felhagynak a síita és szunnita fegyveresek szétválasztására tett, nagy vérveszteséggel járó erőfeszítéseikkel. Ehelyett az iráni és a szíriai határ lezárására koncentrálnak, a többit a bagdadi kormányra bízzák. A kivont alakulatok helyére kiképzőket küldenek, és nehézfegyverzettel is ellátják az iraki hadsereget.

Ezzel párhuzamosan alighanem közvetlen tárgyalások kezdődnek "a gonosz tengelyéhez" tartozó Iránnal és talán Észak-Koreával is. A hagyományos konzervatív külpolitikusoknak a kormányzatba való visszatérésével Amerika új hangot fog megütni - illetve részben már most is új hangon tárgyal - az európai szövetségesekkel, Kínával és Oroszországgal. Egy nagy kísérlet lezárult - kiderült, hogy Amerika nem képes olyan térségekbe exportálni a nyugati típusú demokráciát, amelyek nem állnak készen annak befogadására. Ám ettől függetlenül Amerika marad az egyetlen szuperhatalom, és ambíciói sem csökkennek.

Keményvonalas politika átcsomagolva?

Donald Rumsfeld távozása nem jelent szakítást az USA keményvonalas iraki politikájával - vélte magyar újságíróknak nyilatkozva Danielle Pletka, az American Enterprise Institute (AEI) kutatóintézet külügyi és védelmi szakértője. Pletka szerint a lemondás része a több hónapja tartó, az iraki helyzet átgondolását jelentő folyamatnak. Washingtoni értesülések szerint a Bush-adminisztráció - újabb csapatok átvezénylésével és még agresszívabb taktikát folytatva - próbálja majd megtörni az ellenállást. A terv középpontjában Bagdad teljes pacifikálása, az iraki haderő kiképzésének felgyorsítása áll. Az AEI szakértője szerint mostantól már a demokratákon is számon lehet kérni az Irak-politika sikerét. Ugyanakkor bukásra van ítélve az, aki azonnali kivonulást akar. Pletka szerint az a legvalószínűbb, hogy az Irakban élő nemzetiségek laza szövetsége tartja majd egyben az országot. (Kozák Iván)

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.