A Fehér Házat ilyenkor általában már jobban érdekli a jövendő elnöki könyvtár és archívum építése, mint a belpolitikai csaták. A George W. Bush könyvtáráért egyelőre három texasi egyetem fut versenyt. Döntés híján a demokrata ellenzék kezébe került törvényhozás elől az elnök egyedül a külpolitikába menekülhet.

A "külpolitika" ebben az esetben szinte kizárólag Irakot jelenti. A Bush-elnökséget az utókor egyértelműen az itt elért eredmény alapján fogja megítélni. Bush Donald Rumsfeld leváltásával megtette az első lépést egy konszenzusos Irak-politika kialakítása felé. A republikánusoknak nem érdekük, hogy a 2008-as választási ciklus is Irakról szóljon, a demokrata párti politikusok meg azt nem szeretnék, ha 2009-ben egyedül nekik kellene eltakarítaniuk a felgyülemlett szemetet. A váltáshoz minden adott - csak az üdvözítő megoldás hiányzik.

Az elképzelhetetlen, hogy a demokraták a költségvetési pénzek megvonásával kényszerítsék ki a csapatok teljes kivonását. Vietnam esetében ezt tették, és harminc évvel később is ennek fizetik az árát: a republikánusok puhány defetistáknak állítják be őket. Az sem valószínű, hogy az eddiginél nagyobb erőket vezényeljenek Irakba. Mivel a jelenlegi politika sem maradhat, ezért a mostani - vagy valamelyest csökkentett - erőket kell másként alkalmazni.

A legvalószínűbb, hogy az amerikaiak felhagynak a síita és szunnita fegyveresek szétválasztására tett, nagy vérveszteséggel járó erőfeszítéseikkel. Ehelyett az iráni és a szíriai határ lezárására koncentrálnak, a többit a bagdadi kormányra bízzák. A kivont alakulatok helyére kiképzőket küldenek, és nehézfegyverzettel is ellátják az iraki hadsereget.

Ezzel párhuzamosan alighanem közvetlen tárgyalások kezdődnek "a gonosz tengelyéhez" tartozó Iránnal és talán Észak-Koreával is. A hagyományos konzervatív külpolitikusoknak a kormányzatba való visszatérésével Amerika új hangot fog megütni - illetve részben már most is új hangon tárgyal - az európai szövetségesekkel, Kínával és Oroszországgal. Egy nagy kísérlet lezárult - kiderült, hogy Amerika nem képes olyan térségekbe exportálni a nyugati típusú demokráciát, amelyek nem állnak készen annak befogadására. Ám ettől függetlenül Amerika marad az egyetlen szuperhatalom, és ambíciói sem csökkennek.