A magyar ateisták, akik korábban főként a világhálón tartották a kapcsolatot, tavaly ősszel személyesen is találkoztak egy budapesti lakáson. Eredetileg ateista egyházat akartak alapítani, majd - felismerve az ötlet abszurditását - inkább egy civil szervezet létrehozása mellett döntöttek. Végül nem sikerült közös nevezőre jutniuk, s útjaik különváltak.

"Két vállalkozásom van, ezekből nehezen, néha sehogyan sem élek" - mutatja be önmagát Somoskövy István, aki annak idején a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban érettségizett, de esetében a vallásos nevelés a visszájára fordult: ma a Magyar Ateistákat Tömörítő Társaság vezetője. Világszemléletének alakulásában közrejátszottak azok a nagyra becsült, kiváló tudású paptanárai is, akik - mint mondja - később sorra hagyták el a bencés rendet és a katolikus egyházat.

"Nem hiszünk a földöntúli hatalomban, nem hiszünk a teremtéstörténetben, nem hiszünk a szeplőtelen fogantatásban, és nem hiszünk a háromkirályokban sem. Röviden: nem hiszünk Isten létezésében" - foglalja össze Somoskövy István a szervezete által vallott ateizmus lényegét. A magyar és a világtörténelemnek is voltak olyan korszakai, amikor az ateista ideológia az egyházak fizikai üldöztetéséhez vezetett, de - hangsúlyozza - a múltnak ezzel a szégyenteljes részével semmiféle közösséget nem vállal. Az egyházakkal és a vallásos érzelműekkel szembeni küzdelemnek csakis a szellemi harcban szabad kiteljesednie.

Somoskövy István mértéktartást és visszafogottságot ígér. Állítása szerint nincs olyan követelésük, amely "megrezegtetné az egyházak ingerküszöbét".

A magunk részéről ebben nem vagyunk olyan biztosak. A katolikus püspöki kar aligha veszi jó néven, hogy a társaság a vatikáni szerződés semmissé nyilvánítását akarja elérni, és ennek érdekében kész akár nemzetközi fórumokhoz fordulni. Az egyház feltehetően akkor is erőteljesen tiltakozna, ha kedvező fogadtatásra találna az a javaslat, hogy "az állami és önkormányzati iskolákból száműzzék a vallási oktatást".

Az elképzelések még igen távol vannak a megvalósulástól: a Magyar Ateistákat Tömörítő Társaság bejegyzési kérelmét csak most készítette el Szabó Károly ügyvéd. A másik szervezetet, a Magyar Humanisták és Ateisták Társaságát viszont egyesületként nyilvántartásba vette a bíróság. Ennek szintén egy vállalkozó, a Szolnoktól nem messze élő Sályi Zoltán az elnöke: az alelnök Szalai Miklós történész-filozófus, az egyesület jogi képviseletét Ádám György ügyvéd látja el.

Az egyesület a humanisták, az ateisták, a szabadgondolkodók és a materialisták összefogására jött létre. Az elnök közlése szerint nem csaptak különösebb hírverést, de már így is mintegy százhetvenen jelezték csatlakozási szándékukat. Egyelőre nem nagyon törekednek a létszám növelésére, előbb szeretnének megerősödni és némi pályázati támogatáshoz jutni, hogy legalább működésük alapfeltételei meglegyenek.

"A közéletben a tolerancia hívei vagyunk, a gyűlölködés minden formáját elutasítjuk. A kritika jogát viszont fenntartjuk" - vázolja viszonyát a vallási tanításokhoz Sályi Zoltán. Az egyesület elveti a vallások alapjául szolgáló, "tudományosan és empirikusan nem igazolható" nézeteket, mindeközben az állam és az egyház következetes szétválasztását hirdeti. Régebben szóba került, hogy emlékművet állítanak a "vallások áldozatainak", de Sályi Zoltán úgy véli, bármennyire jogos is az igény, ezzel csak fölösleges indulatokat keltenének. "Senkivel nem akarunk háborúzni" - mondja.

A kérdés már csak az, hogy a hasonló elvek ellenére miért van szükség két ateista szervezetre. Somoskövy István elsősorban személyi ellentétekkel magyarázza a szakítást, Sályi Zoltán pedig azzal, hogy a másik csoport "támogatólag, erősen kötődni akart a jelenlegi kormánypártokhoz". Szerinte ez nem engedhető meg, hiszen ateisták szép számmal vannak a jobboldalon és a pártsemlegesek között is. A pártok közötti civakodást nem lenne jó beengedni egy civil szervezetbe.