A 18 ember - nagy részük gyerek és asszony, egy nagycsalád tagjai - ágyútűztől pusztult el. Az izraeli hadsereg zúdította környékükre, ahonnan házilagos készítésű Kasszam-rakétákat indítottak izraeli települések ellen. Értelmetlen a kérdés: akkor ki is ütött először? Ugyanis a Szentföldön élő arabok és zsidók évtizedek óta kölcsönös ütésváltásban, folyamatos vendetta-állapotban élnek. Ugyan volt az elmúlt évtizedben néhány rövid reményperiódus, de ennek gyorsan vége lett. Most meg Beit Hanunnak tömeghalál miatt gyorsan megnyitott temetőjében a gyászolók bosszút kiáltanak. "Isten nagyobb, mint Amerika és Izrael együtt!" - kiáltják, ami egyszerre irracionálisan ironikus és félelmetes is. Előre vetíti, hogy újra indulhatnak az öngyilkos merényletek, amelyeket a Hamasz csupán ideiglenesen állított le. És tudjuk, hogy erre rendesen mi a válasz.

Szkeptikusak vagyunk. Tudjuk, sem az arab külügyminiszterek, sem az ENSZ nem képes megoldást kínálni. Nem lesz Izraelt elítélő, megbüntető BT-határozat - jósolom itt. Egyébként az összes olyan ENSZ-döntés is füstté lett, amely a terrorizmust próbálta megfékezni. (Mert, ugye, a kávézókban felrobbanó emberbombák és városokra lőtt barkácsrakéták: az valódi terror!)

Az izraeli liberálisok azonnali tűzszünetet szeretnének Gáza térségében. Mások azt követelik, hogy a hadsereg vizsgálja felül taktikáját. Ugyanis valahányszor tüzérséggel válaszoltak a terrorra, annak ártatlan áldozatai voltak, és a politikai kár még nagyobb volt - írta a Jediot Ahronot tömeglap katonai szakírója.

Azt hiszem, hogy ez a véres katonai "baki" nem billenti ki az eseményeket az eddigi menetükből. A felek képtelenek a megállapodásra. A palesztinokat vezető réteg nem tud, nem akar lemondani a terror hallgatólagos támogatásáról. Nincs ugyanis politikai víziójuk arról, hogy a zsidókkal, Izrael Állammal békében is lehetne élni. Tömegeik nem ezt akarják most - vélekednek. És az izraeli kormány is hasonló sötét utcában van. A kómában fekvő Ariel Saron arra jutott, hogy az izraelieket nem érdeklik a palesztinok. Jobb nekik a magas kerítés, a szétválasztás. Izrael éli a maga posztmodern életét (a jeruzsálemi melegfelvonulás fontosabb téma a gázai helyzetnél), és nem akar a premodern arab világgal közösködni. Ehud Olmert gyenge politikai támogatottsággal, egy rossz és nyeretlen háborúval maga mögött ezt folytatja.

Beit Hanun halottai a politikai közöny és a politikusi tehetetlenség áldozatai.