A határozattervezetet 183 ország támogatta, ellene négyen (az Egyesült Államok, Izrael, a Marshall-szigetek és Palau) szavaztak. Felipe Pérez Roque kubai külügyminiszter beszédében hangsúlyozta: az ENSZ alapokmányának és a nemzetközi jognak súlyos megsértése a kubai nép elleni gazdasági háború. Havanna szerint az embargó - beleérte a tilalmat, hogy amerikaiak turistaként Kubába látogathassanak - évente 1,8 milliárd dollárnyi veszteséget okoz Kubának, összesen immár 86 milliárdot, amelynek következményeit megsínyli a kubai nép. 

A közgyűlés többségi szavazattal egyben elutasította az Ausztrália által beterjesztett módosító javaslatot, miszerint a kubai emberi jogi helyzet indokolja az amerikai büntető intézkedéseket. Ronald Godard, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete a vitában azzal érvelt, hogy az embargó “bilaterális ügy”, amihez a világszervezetnek semmi köze. A kubai diplomata viszont kifejtette, hogy a tiltó intézkedések harmadik országokat, azok vállalatait, így a befektetőket is érintik: nem exportálhatók Kubába olyan termékek, amelyek amerikai alkatrészt tartalmaznak, miként nem vihetők be az Egyesült Államokba olyan cikkek, amelyekhez kubai alapanyagokat is felhasználtak. Nem kapnak működési engedélyt olyan légitársaságok és hajók, amelyek érintenek kubai repülőteret vagy kikötőt. Kubának komoly veszteséget okoz az is, hogy egyetlen kereskedelmi partnerével sem számolhat el dollárban, s ha ilyen bankátutalásokról tudomást szerez az Egyesült Államok, akkor bünteti a harmadik országbeli bankokat. 

Az ENSZ közgyűlése immár tizenötödik alkalommal kezdeményezte a Kuba elleni amerikai embargó “mihamarabbi” megszüntetését. A közgyűlési határozatnak azonban nincs kötelező érvényű hatálya a washingtoni kormányzatra.