A korábbi NDK hírhedt kémfőnöke, aki több mint két évtizeden keresztül irányította a Stasi külföldi felderítését, közvetlenül Németország újraegyesítése előtt külföldre menekült. Előbb Moszkvában bujkált, majd Ausztrián keresztül hazatért. A hazatérést megelőző időszakban előkelő helyen szerepelt a német hatóságok által körözött személyek listáján.

Hazatérése után hosszas bírósági huzavonát követően egy düsseldorfi bíróság 1993-ban, hazaárulás vádja alapján, hat év börtönbüntetésre ítélte. Az ítéletet később felfüggesztették, s Wolfot feltételesen szabadlábra helyezték. Az elmúlt években idős kora ellenére rendkívül sokat szerepelt a nyilvánosság előtt. Több könyve jelent meg, a legutóbbi 2002-ben A barátok nem halnak meg címmel. A könyv hosszú időn keresztül előkelő helyen tanyázott a legkelendőbb német könyvek listáján.

Markus Wolf apja, Friedrich Wolf orvos és drámaíró, testvére, az 1980-ban elhunyt Konrad filmrendező volt, a család a 30-as, 40-es években emigrációban élt Moszkvában. Markus Wolf az Ulbricht-csoporttal tért haza Kelet-Németországba, s egész fiatalon került a csúcsra a hírszerzésnél. A nyilvánosság sokáig nem is tudta, hogyan is néz ki, Nyugaton hosszú időn keresztül "arc nélküli embernek" számított. Csak a 80-as évek elején sikerült Stockholmban lencsevégre kapni; a napszemüveget viselő kémfőnök fényképe címlapfotó lett a világ számos újságában.

Wolfot nem a keletnémet rendszerváltás nyomán vált meg az akkor felszámolt Stasitól, hanem már 1986-ban elhagyta "a céget". Azt hangoztatta, hogy a Szovjetunióban beindult peresztrojka átértékelési folyamatot indított el benne.

(MTI)

Markus Wolf. A hírszerzést mûvészetnek fogta fel