Kapós kaposvári színinövendékek
A Csokonai Vitéz Mihály Pedagógiai Karból kivált művészeti szakok új szervezeti egységet alkotva képezik a Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Karát, amely hivatalosan 2004. augusztus 27-től működik. A művészeti kar beindításának célja az addig a pedagógiai karon tanulható művészeti szakok palettájának bővítése volt. A karon rajz, vizuális kommunikáció, kommunikáció, látványtervező, fotóriporter és képszerkesztő, intézményi kommunikátor és színész szak működik.
A színészképzés hat féléves. A hallgatók a gyakorlati tárgyak mellett elméleti képzésben, a művészeti értékek befogadására irányuló irodalmi, színház-, művelődés- és művészettörténeti oktatásban részesülnek. Mohácsi János, az ország kulturális életében meghatározó szerepet játszó kaposvári Csiky Gergely Színház vezető rendezője és a színész tanszék munkatársa szerint a megfelelő műveltség elsajátítása nélkülözhetetlen egy színész szakmai életében. - Fontos, hogy a "jószágok" sokat olvassanak, színházba járjanak, egész egyszerűen azért, mert ha jól interpretálják ezeket az élményeket, akkor majdnem olyan, mintha több életet élnének - mondja Mohácsi. - Nem tudnak miből építkezni, ha nem érik őket ilyenfajta ingerek, élmények.
Az elméleti képzés mellett első évben technikai készségeket (mozgás, tánc, beszédművelés, hangképzés, korrepetíció) és improvizációs feladatokat, kommunikációs és játékos gyakorlatokat tanulnak, másodévben műhelymunkaszerűen próbálnak. Harmadév végén az osztály egy zenés és egy prózai produkció összeállításával és bemutatásával zárja a főiskolai tanulmányokat.
- A gyakorlati munka során dől el, hogy valaki képes-e színpadon élni, vagy sem - mondja Mohácsi. - Ismerek olyat, aki szenved attól, hogy ott kell állnia a publikum előtt. Izzad a tenyere, folyik róla a víz. Pedig még azt is mondanám, hogy tehetséges, csak egyszerűen olyan megfelelési kényszere van a színpadon, ami felőrli őt.
Mohácsi elmondta, hogy a következő évfolyamoknál azt szeretnék elérni, hogy a színészhallgatók már másodévtől komolyan beépüljenek a színház vérkeringésébe. - Aki járt már színpadon, az tudja, hogy mennyire komoly dolog végigstatisztálni egy előadást - mondja a rendező. - Emlékszem, pincért alakítván egyszer én is álltam egy darabban majdnem háromnegyed órát. Embert próbáló feladat az ilyen, de akkor az volt a dolgom, hogy jól megcsináljam. És arra, aki szótlanul áll egy színpadon ennyi ideig, nem jó szó, hogy unalmas. Már csak azért is át kell esniük ilyesmin a színészjelölteknek, hogy majd ha velük lesz tele a bulvársajtó, megbecsüljék a statisztákat.
Májusban végzett az első kaposvári osztály. Zenés vizsgaelőadásuk P. Foster I. Erzsébet című darabja volt, Mohácsi János rendezésében, amit a Pécsi Országos Színházi Találkozón (POSZT) is bemutattak.
- Szerettem ezzel a társasággal dolgozni, egységként működtek. Az I. Erzsébet próbáin hagytam, hogy úgy csinálják a jeleneteket, ahogy szeretnék. Nagyon érdekes dolgok születtek - mondja Mohácsi. A prózai előadás Shakespeare Szentivánéji álom című műve volt, Babarczy László rendezésében, ami június végén meghívást kapott Pozsonyba, a Színművészeti Akadémiák Találkozójára.
Szép Ernő Tűzoltó című egyfelvonásosában, amely Molnár Keresztény Gabriella rendezésében került bemutatásra a Csiky Gergely Színházban, két végzős hallgató, Patocskai Katalin és Pál András látható.
A Kaposvárott végzett 18 színészből 17-et többek között olyan jó nevű színházak szerződtettek, mint a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, a Pécsi Nemzeti Színház és persze a kaposvári Csiky Gergely Színház.
- Az iskolának természetesen célja, hogy az itt nevelt diákok egy részét, ha lehetőség van rá, ide szerződtesse - fűzi hozzá Mohácsi.
A Kaposvári Egyetem és a Színház- és Filmművészeti Egyetem együtt évente megközelítőleg 40 színészt képez. Mohácsi János szerint ennyi frissen végzett színészre nincs szükség Magyarországon, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy több színitanoda oktat színészmesterséget, nem beszélve azokról, akik mindenfajta képzettség nélkül helyt állnak a színpadon. Véleménye szerint megoldást jelentene, ha az egyetem fejkvóta helyett egy megállapított összegű támogatást kapna, és így eldönthetné, hogy egy adott évben hány tehetséges diákot vesz fel, mert mint mondja, előfordul, hogy olyan diákot is fel kell venni a keretszám miatt, akiről már az elején érezhető, hogy nem marad majd a pályán. Három kidobott év az ablakon pedig senkinek nem éri meg.
